Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

3. füzet - Hatfaludy B.: Múltunk, jelenünk gondjai és jövőnk feladatai a települések vízi közmű ellátásában

Múltunk, jelenünk gondjai és jövőnk feladatai a települések vízi köz;nlí ellátásában 249 Az időszak közepére fejlődött ki a vízi közműfejlesztéseknek az a finanszírozási rendje, mely a magyar szocialista gazdaság egész időszakára jellemző volt (VÍZDOK 1986): - állami beruházások • állami központi beruházás (regionális vízi közmű főművek állami célcsoport) • állami területi beniházás (tanácsi egyéb állami beruházás) - társulati- vállalati beruházások (vízi közműtársulatok és vízmű vállalatok beruházásai, vízmű vállalatok rekonstrukciói). - fejlesztési célokra jóváhagyott központi és területi (tanácsi fejlesztési alap) állami fonások - sajátos, fejlesztési - működtetési támogatás célú elkülönített állami forrás önálló bevételekkel (Vízügyi Alap), - rekonstrukció mellett fejlesztésre is felhasználható amortizációból képződő vállalati források (vállalati fejlesztési alap), - társulatok érdekeltségi hozzájámlásai, - a fejlesztésre jogosultak körében céllal átvett - átadott fejlesztési fonások (pl. közműfejlesztési, vízműfejlesztési hozzájárulások) (I. táblázat). 1960 után megkezdődött a korábban már államosított, százas nagyságrendben létező helyi - városi, községi - üzemeltető szervezetek központilag, felülről vezérelt integrálásával az ún. tanácsi gazdaságban a területi - megyei (megyei városi, fővárosi) és tanácsi irányítású - üzemeltető szervezetek kialakítása. A magyar vízi közmű szolgáltatásban az integrációval létrehozott új szervezetek egységesen „állami vállalatok" lettek. Az integrációs folyamat azonban sok kompromisszummal járt: maradtak meg kisvárosi vállalatok is (Gyula, Dunaújváros) és néhány megyében nem sikerült az egységes megyei üzemeltető szervezetet sem létrehozni (Zala, Győr-Sopron, Bács-Kiskun megye). Noha az új szervezetek kizárólagos jogot nyertek a vízi közművek üzemeltetésére, egyes ipari kolóniák vízmüveinél máig megmaradt üzemeltetőként az iparvállalat, elsősorban egyes bányásztelepüléseken. Az integrációs folyamat önmagában előnyös volt, lehetővé tette a szolgáltató szervezetek személyi és technikai erőforrásai jobb kihasználását, módot adott a működtetési költségekben jelentkező helyi feszültségek területi keresztfinanszírozással történő kompenzálására. Nem véletlen, hogy ugyanebben az időszakban indult meg Ausztria, az NSZK és Svájc területén is az üzemeltető szervezetek integrációja, alulról építkezve és mindenkor az érintett önkormányzatok elhatározásából, azok érdekeinek megfelelően. Ma már megállapítható, hogy a hazai integrációs folyamat eredendő, ugyanakkor szinte egyeden hibája a felülről vezérlés volt. Az integrációs folyamattal majdnem egyidejűleg megindult a szolgáltatás centralizációs folyamata is, a tanácsi gazdaságban kialakított területi állami vállalatok vagy ezek egységei valamint az általuk működtetett vízi közművek átadásával a központi állami gazdaságba, központi vízügyi irányítás alá helyezésükkel és regionális vízmű vállalattá szervezésükkel (az akkori Országos Vízügyi Főigazgatóság valamint a megyei párt és tanácsi szervek vezetői szintű megállapodása alapján pl. a Balaton térségében és a Dunakanyarban).