Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

3. füzet - Hatfaludy B.: Múltunk, jelenünk gondjai és jövőnk feladatai a települések vízi közmű ellátásában

244 Halfaludy Bálint a szocialista országokbeli építőanyagipari, ipari termékkínálat alapulvételével, a hazai építéskivitelezés által meghatározott színvonalon került sor és működésük anyagi feltételeit sohasem biztosították a szakmailag indokolt mértékig. 1. Múltunk 1.1. A települések vízi közműellátásának a kialakulása és fejlődése a polgári demokrácia megszűnéséig Az 1856-1949 időszakban a közüzemi jellegű víz-csatomaművesítésre a települések saját anyagi forrásaikból vállalkoztak. Jellemző volt az egy települést kiszolgáló vízi közmű, de egyes nagyvárosok térségében már épültek olyanok is, melyek több település közös ellátását (Lászlóffy 1940) biztosították. Vízi közműveink megépítését a kormányzat - noha az állami szerepvállalás e téren Európa fejlett országaiban a századfordulótól egyre általánosabbá vált - csak esetileg és csak az I. világháború kezdetéig támogatta, elsősorban államsegély biztosításával ( 1. ábra). A vízi közművek megépítésére sokszor alapítottak részvénytársaságokat, de a művek előkészültüket követően szinte minden esetben a települések tulajdonába kerültek (pl. Sopronban az építést felvállaló részvénytársaság részvényeit, közvetlenül a vízmű megépítése után a város 100%-ban felvásárolta) (Németh 1993). Az üzemeltetésről is a települések gondoskodtak saját egységeikkel, részvénytársaságukkal. Kivételnek tekinthető Újpest városa, ahol a vízmű megépítésére és üzemeltetésére 1910-ben kötöttek koncessziós szerződést. Figyelemre méltó, hogy az itt nyert beruházási és üzemeltetési tapasztalatokat 1938-ban, az országos vízellátási nagygyűlés keretében több felszólaló is kedvezően értékelte (Lászlóffy 1940) (2. ábra). A vízi közmű szolgáltatás országos irányítása még elviekben sem volt egységes, a szakterületért négy minisztérium volt felelős (Lászlóffy 1940). A szolgáltatással szemben támasztott követelmények heterogének voltak. A székesfőváros kezdettől magas mércét állított a vízellátás-szolgáltatásban, de pl. Miskolcon a városi vezetés hibás döntései miatt 1922-ben súlyos tífuszjárvány alakult ki (Lászlóffy 1940). Az országosan egységes szakmai követelmények mielőbbi kialakítását és érvényrejuttatását, általában a tevékenység irányításának, ellenőrzésének felsőszint központosítását és a beruházások kiemelt állami támogatását nem utolsósorban Mussolini Itáliája vízi közműfejlesztési eredményei alapján már 1938-ban kívánatosnak tartotta a hazai szakmai közélet (Lászlóffy 1940). A helyileg alkalmazásra kerülő díjrendszereket és tarifákat a vízi közművel rendelkező települések határozták meg. Általában célkitűzés volt, hogy a megállapított szolgáltatási díjak fedezzék az üzemeltetés költségeit, ezen túlmenően pedig szinte minden esetben a beruházási hitelek visszafizetésével és a kamatfizetéssel kapcsolatos városi-községi kiadásokat is. Az állam anyagilag nem támogatta a vízi közművek üzemeltetését sem. A szol-