Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)
2. füzet - Csányi B.-Németh J.-Gulyás P.: A domináns halfajok legfontosabb táplálkozási kapcsolatai a Kis-Balatonban
194 Csányi B .-Német h J.-Gulyás I' . finom frakciót eltávolítsuk, s ezáltal a makroszkópos gerinctelen maradványokat könnyebben felismeihessük a sztereomikroszkóp segítségével. Ilyen módon még a planktonrák együttesek Harpacticoida taxonjai is jól azonosíthatók, s mindazok a kemény, kitin vázas struktúrák meghatározhatók, amelyek a jellegzetes bentonszervezetek közül kerülnek ki. A biomasszával jellemezhető tömegesség alapján durva becsléssel három gyakorisági esetet különböztettünk meg a táplálék összetételének kvantitatív jellemzésére: - domináns (3); - gyakori (2); - ritka (1). A biomassza átlagos arányainak becslése nyomán a domináns kategóriát (3) az 50% vagy nagyobb arányban jelenlévő táplálékmennyiség jellemzi, a gyakori kategória (2) jellemzője a 10-50% közötti táplálékmennyiség, végül a ritka (1) gyakoriság a 10%-nál kisebb részarányú táplálékszervezeteket jelöli. Szélsőséges esetben (pl. nagy méretű Anisoptera lárva) egyetlen elfogyasztott példány is domináns lehet a táplálékspektrumban. 2. Az eredmények és azok értékelése 2.1. A próbahalászatok fogásstatisztikai eredményei Az augusztus elején gyűjtött 58 db juvenilis egy-kéüiyaras széleskárász (Carassi us carassius L.) közül nyolcból (átlagos standard testíiossz 80,9 mm) és egy szintén juvenilis pirosszárnyú keszegből (Scardinius erythrophthalmus L., standard testhossz 10,8 cm) vettünk béltartalom mintát (II. táblázat). A Zalavári-vizen ebben az időszakban 28 C° felszíni vízhőmérsékletet mértünk. A kénhidrogén szag jelezte a fenék közeli anaeróbiát, s a Ceratophyllum demersum hínárfaj felületén sokfelé észleltük az elemi kénkiválás miatt kialakuló világos színű bevonatot. A nagy melegben sok hal a víz felszínét elérő hínánnező tetején gyűlt össze, s közeledtünkre ugyancsak a víz felszínén menekült el. Az októberi halászat során három pirosszárnyú keszeget (Scardinius erythrophthalmus L.), egy széleskárászt (Carassius carassius L.) valamint hat ezüstkárászt (Carassius auratus gibelio Bloch) fogtunk (II. táblázat). A pirosszámyú keszegek és a széleskárász valamint egy ezüstkárász kis méretű fiatal példányok voltak, s a további öt ezüstkárász példány hatnyarasnak bizonyult a pikkelyek növekedési gyűrűinek vizsgálata alapján. Az elárasztott terület legjelentősebb nyíltvizén, a Zalavári-vizen végzett próbahalászatok során a nyári időszakban tehát csak a széleskárászt és a pirosszámyú keszeget mutattuk ki, mindkettőnek csupán a fiatal korcsoportjait sikerült megtalálnunk. Ősszel ezeket a halfajokat az ezüstkárász ugyancsak fiatal, valamint kifejlett, több éves néhány példánya egészítette ki. A korábbi vizsgálatokkal összhangban a területen szórványosan elfordul a réti csík (Misgurnusfossilis L.) és a lápi póc (Umbra krameri L.)
