Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

2. füzet - Juhász József: A hulladék okozta kockázat

A hullat/ék okozta kockázat 171 azaz a talajvízig hat lc és nem, vagy alig érinti a rétegvizeket. Ha igen úgy kevéssé veszélyes, ha nem úgy a veszélyes kategóriába tartozik. A kevéssé veszélyes hulladék káreseti helyének környezetében vizsgálni kell, hogy a vízkörforgalom kis területen önálló-e? Azaz a káreseti hely vízkörforgalma nem egy regionális rendszer része-e, vagy csak néhány négyzetkilométernél nem nagyobb területre terjed ki? Ha igen úgy kisebb a kockázat, mint ha nagy összefüggő geohidrológiai egység része a károsodott terület. A veszélyes hulladékok esetén csak akkor lehet a kevésbé veszélyes kategóriába sorolni a geohidrológiai viszonyokat ha az a káreseti hely közvetlen környezetében teljesen önálló. Az ilyen területek elsősorban a vízválasztókon, vagy vastag - több tíz méteres - agyagréteggel regionálisan borított mély talajvízű területeken találhatók. A geohidrológiai vizsgálaton kívül meg kell vizsgálni a kőzetek szivárgási tényezőjét. Amennyiben 1 • 10~

8 m/s-nál megbízhatóan kevesebb a szivárgási tényező értéke a káreseti hely legalább 200 m-es körzetében 10 m mélységig, úgy kedvező a helyzet. Ha 1 • 10~

7 m/s-nál kisebb, úgy kevésbé kedvező. Ennél nagyobb szivárgási tényezővel rendelkező rétegekre kijutott szennyezés ebből a szempontból kedvezőtlen. Végül a negyedik részkérdés a potenciális vízbázisok közelsége, illetve veszélycztettsége. A káreseti hely minősítése során meg kell vizsgálni, hogy van-e a közelben potenciális vízbázis amit a szennyezés elérhet. Ha karsztvíz, más lmsadékvíz, vagy talajvíz vízbázis van úgy teljesen kedvezőtlen az eset. Ha semmilyen potenciális vízbázis nincsen úgy kedvező a helyzet. A két szélső eset közötti eseteket egyedileg kell minősíteni. 2.5. A károsodás terjedési lehetősége és mértéke A károsodás önmagán túlmutató veszélye az, hogy a káreset színhelyétől kiindulva nagyobb területre is kiterjed és károkat okoz. A terjedés lehetősége az aerációs zónában nagyságrenddel kisebb, mint a szivárgó vízben. A terjedés lehetősége hossz és keresztirányban, valmaint függőlegesen lehetséges és vizsgálandó. A szennyezés terjedésének határt szab a lebomlás és hígulás. Ugyanekkor növeli a veszélyt az akkumuláció lehetősége. A károsodás kedvezőbben ítélhető meg, lia a káreset területe alatt nagy mélységben (tíz méter rendűen) nincsen talajvíz, vagy rétegvíz s így a szennyezés csak a háromfázisú zónában diffúzió és nedvességmozgás sebességével juthat tovább. Folyékony szennyezés esetén ennek nincsen kedvező hatása, mert a háromfázisú zónában is viszonylag gyorsan jut tovább a szennyezés. A terjedés a tér minden irányában lehetséges. Az oldalirányú szétterülés az ozmozis nyomás különbség és a diffúzió segítségével történik, így a felszín alatti víznél az oldalirányú (csapásirányú) szétterülés kisebb a hosszirányúnál. A felszín alatti térségben a szennyezés gyakran lefelé is halad a mélyebb rétegek felé. Amennyiben erre természetes, vagy mesterséges (pl. nem szakszerűen eltömött fúrás, vagy rossz kút) úton mód van, úgy a helyzet kedvezőtlenebb. Felszíni víznél a szennyezés tovaterjedése - különösen vízfolyás esetén - egyértelmű és igen gyors. Amikor tehát a felszíni vízbe való bejutás lehetősége áll fenn, azaz igen kedvezőtlen feltételek közé helyezi a károsított területet.