Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

114 Laczay István A tapasztalatok egybehangzóan arra mutatnak, hogy a csapadékból származó lefolyás-előrejelzés operatív alkalmazásra ma még nem elég megbízható, általában meg kell várni a csapadék mederben való megjelenését. Angliában már üzemszerűen használják a kiterjedt csapadékradar hálózat közvetlenül hozzáférhető mérési adatait, valamint bizonyos mértékig a műholdak adta információkat is. A számítástechnikai és telekommunikációs felkészültség lehetővé teszi, hogy az árvízvédekezők az előrejelzéshez szükséges adatokat telefonvonalon, akár otthon is (!) közvetlenül behívják a személyi számítógépükbe és negyedóra alatt friss, felújított előrejelzést futtassanak le. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a brit gyakorlati szakemberek az előrejelzési módszerek fejlesztését kritizálták. Angliában a cél a lakosság riasztása, de a riasztások 50%-a még nem ér el időben azokhoz, akikre tartozik. Akkor pedig nyilvánvalóan nem a modelleket, hanem a kapcsolatot, a riasztást, az előrejelzés hasznosulását kell fejleszteni. A ma még nagyrészt a főfolyókra korlátozott központi magyar előrejelzés, valamint a vidéken kialaíkult helyi központok az angol módszerekből és gyakorlatból egyaránt sokat tanulhatnak. A tervezéssel foglalkozó szekcióban nagy erővel jelent meg a mérnök új szerepe a mai megváltozott igényrendszerben. Az angol előadás a mérnök feladatát a multidiszciplináris csapatmunka szervezésében jelölte meg, aki hidrológusok, meteorológusok, geotechnikusok, matematikai modellezők, ökológusok, közgazdászok munkáját fogja össze és hasznosítja. Ugyancsak nagy súlyt kaptak a mértékadó előírások, összefüggésben a gazdaságossági és ökológiai kérdésekkel Ls. A magyar előírások országosan egységesek, az angol rendszerben a helyi érdekek alapján történő gazdaságossági és más mérlegelésnek jelentős szerepe van. Hozzászólük hangsúlyozták az adatsorok homogenitás-vizsgálatának fontosságát, a vállalliató kockázatnak a művek tervezett élettartamával való összefüggését. Riddell példaként tanulságos árvízvédelmi beruházást mutatott be. A Temze London fölötti szakaszán, Hampton Courtnál, igen érzékeny környezetben árvízcsúcs csökkentés és az árvízi elöntés korlátozása céljából megtervezték és kivitelezték a Mole folyó több km hosszú új medrét (1. ábra). A munka ihletője az 1968-as árvíz volt. Húsz év kellett ahhoz, hogy a kivitelezés 1988-ban, 19 millió angol font költséggel befejeződjön. Az alkalmazott mederszelvények a szűk belterületi, illetve szabadabb szakaszokon hasonlóak a hazai gyakorlathoz (2. ábra). A szigetországban a hazainál sokkal nagyobb súlyt fektetnek a közvélemény tájékoztatására, meggyőzésére („public education"). A hozzászólásokból kitűnt, hogy az ellenállás a vízügyi létesítményekkel szemben ott sem kisebb, mint Magyarországon. A Mole folyóhoz hasonló, de annál valamivel nagyobb volumenű munkát terveznek Eton és Windsor térségében, ahol a különböző egyeztetések évek óta húzódnak. A fóldtöltések állapotvizsgálatával kapcsolatos szekcióban a töltésállapot felülvizsgálata, a roncsolásmentes vizsgálatok szükségessége, az öregedés folyamatának ellenőrzése széles körben megvitatásra került és a műszaki következtetésekben is kellő súllyal jelent meg. Külön érdekesség volt a növényzet, valamint a töltéstestben lezajló biokémiai folyamatok szerepének felvetése. Sajátos magyar kutatási eredmény a szinguláris helyek, a holtmedrek kereszteződésének vizsgálata és feltérképezése, ami Angliában ismeretlen probléma.