Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
84 Maan Salameh 1. Felszíni és felszín alatti vízkészletek 1.1. Vízfolyások Szíriának 16 jelentősebb folyója van, ezek összes hossza 2097 km, az átlagos vízhozam 830 és 1,6 m 3 s _ 1 között változik. Legnagyobb az Eufrátesz (Nahr Al Furát), melynek Szíriára eső hossza 680 km és átlagos vízhozama 830 m 3 s _ 1 Al-Habour (Nahr Al Khábur) mellékfolyók hossza 405 km és átlagos vízhozama 52 m 3 s _ 1. Nagyságrendben a harmadik az El-Aszi és mellékfolyói 325 km hosszúak és vízhozamuk 51 m 3s _ 1 (1. ábra). A sokéves átlagos felszíni vízmennyiség mintegy 36 • 10 m 3-re tehető, amelyből 26 • 10 9 m 3-rel az Eufrátesz részesedik. Ezzel szemben a csapadék éves becsült mennyisége 50 • 10 9 m 3. E mennyiségnek csak egy kis része töltődik fel újra a talajvíztartó rétegbe. Az Eufrátesz egyik legnagyobb kapacitású tárolója Al-Tabkenál van, amely 11,6 • 10 8 • m 3. Mintegy 6400 km 2-t öntöznek az Al-Assad tótól e gátig kiépítve (Salameh 1991). Igen nagy a tárolási lehetőség Al-Rastan-nál (225 • 10 6 m 3), a XVI. Techrin elnevezésű tározónál (210 • 10 6 m 3) és Mouharden-nél (50 • 10 6 m 3). Ezen kívül nagyszámú kisméretű tározó létezik, amelyek legnagyobb része helyileg Homsz és Hama közelében helyezkednek el. 1. 2. A felszín alatti vízkészlet A felszín alatti vízkészlet különösen fontos Szíriában (FAO 1961). Az ország nyugati hegyvonulata bőséges csapadékot kap. Itt az alapkőzet összetevői általában karsztos mészkövek, valamint hasadékos bazalt (3. ábra). A nagy vízadóképességű víztartórétegre nézve kiváló újrafeltöltődési (utánpótlási) lehetőséget biztosít. Ugyancsak jók az utánpótlódási lehetőségek a sík tengerpart vidékén is (Homsz, Hama) Haurán és Damaszkusz síkságain (4. ábra). A belső részeken, az ország mélyebben fekvő száraz területei talajvízben viszonylag szegények. Ezek többnyire olyan geológiai képződményekkel rendelkeznek, melyek gyenge vízadó rétegeknek tekinthetők (Khouri 1969). A talajvíz az alluviális síkságokban és a völgyekben jelenik meg. Csekély mennyiségben, szerényebb mértékben kovaköves, és szilíciumot tartalmazó mészkövekben is előfordul, elsősorban ott, ahol vastag márgás rétegekbe ékelődik (Sefik-Szafodi 1962). Ageológiailag egymást követő rétegek főleg karbonátos közegből állnak. Kisebb és nagyobb mennyiségben ezek mindegyike tartalmaz vízadóréteget. Mezozoikumban, a jurakori mészkövek igen magas áteresztőképességgel rendelkeznek, de ezek kiterjedése nem jelentős. A felső paleocén rétegek főleg márgás és agyagos szintekkel rendelkeznek. A felső eocén kovakő és mészkő márgás beágyazódásokkal váltakozva, az ország déli részén csekély mennyiségű vízadóréteg formájában jelentkezik. Az ország északkeleti területei vízben gazdagok, különösen paleocénkori mészkövekből és itt nagy vízadóképességű artézi vízadó rétegekből állnak. Ezek közül a Raszelejn 40 m 3 s _ íés Ain El Arous 6 m 3 s _ 1 a két legnagyobb forrás.
