Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Csermák Béla-Hajós Béla: Hollandia vízgazdálkodási keretterve

Hollandia vízgazdálkodási keretterve 7 1. Jelenlegi helyzet értékelése A holland vízgazdálkodási tevékenység alapfeladata továbbra is az ország biztonságos lakhatóságának biztosítása (árvizek, belvizek elleni védelem), továbbá a vízfelhasználást garantáló egységes vízellátó rendszerek fenntartása és fejlesztése. Ezek elérése a vízgazdálkodási beavatkozások mellett más tevékenységek (területfejlesztés, környezetvédelem, természetvédelem, mezőgazdaság) ellátását is megkívánja. A különféle tervek összhangját, a vízügyi és más ágazati szervek együttműködését az érintett miniszterek a keretterv aláírásával vállalták Hollandiában éppen úgy, mint Magyarországon a vízgazdálkodás legrégibb, legelső és legfontosabb feladata a vízkár-elhárítás volt. A legutolsó 1953. évi árvízkatasztrófa (de Chátel 1954) az ország művelt területének 5,6%-át elöntötte, 1800-an lelték halálukat. Az árvízkár mintegy 3 milliárd magyar forint volt (1959. évi szinten), mely Hollandia nemzeti jövedelmének mintegy 5%-a. Az árvíz után igen nagy erőkkel és elég nagy biztonságra építették ki, elsősorban a tenger elleni árvízvédelmi rendszereket. A 2. ábráról szemléltetően kitűnik, hogy az állandó, vagy ideiglenes árvízi elöntésektől mentesített területek Hollandia gazdaságában meghatározó szerepet játszanak. E feladat jelentősége a későbbiekben is megmaradt, de kibővült - a mezőgazdaság és a hajózás igényei szerint - a vízszintek szabályozásával (Santing 1965, Colenbrander 1979). Az utóbbi évtizedekben Hollandiában a vízminőség fokozatos romlása következett be. Ez, valamint a vízhasználók igényeinek a növekedése a vízgazdálkodási beavatkozások mellett jogi és gazdasági lépéseket is kíván. Magyarországon a vízminőség kérdése már az első magyar vízgazdálkodási keretiedben (1954) fontos helyet foglalt el. Ennek nyomán a vízügyi igazgatóságok már az ötvenes évek végére kiépítették a megfelelő sűrűségű felszíni és talajvíz-vízminőségészlelő állomásokat és az értékeléshez szükséges vízminőségi laboratóriumokat. Ezek első eredményeként, a „Magyarország vízkészlete" sorozat I. kötetét („Mennyiségi számbavétel") már 1957-ben követhette a II. kötet: „Vízfolyások minőségi számbavétele", majd a IV. kötet, mely a „Felszín alatti vizek, Első vízadó réteg" vízminőségi viszonyait tartalmazta (VITUKI 1954, 1957, 1961). Л magyar vízügyi szolgálat a világon az elsők kőzött kapcsolta össze a vizek (felszíni és felszín alatti) mennyiségi kérdéseit a vízminőséggel. A harmadik holland vízgazdálkodási keretterv a jelen helyzet eredményeinek, nehézségeinek elemző vizsgálatára épül. A teljes árvízvédelmi készültség a legutóbbi program végrehajtásával 10-15 éven belül elérhetőnek látszik, bár a program a melegház-hatás miatti tengerszint-emelkedést még nem veszi figyelembe. Hasonlóképpen rendezettnek látszik a vízlevezetés és az öntözés kapcsolata is. A problémák közül kettőt azonban ki kell emelni: - Az egyik a vizek minőségének védelme, javítása. A felszíni vizek esetében az eddigi erőfeszítések egyes vonatkozásokban érzékelhető eredményeket hoztak (pl. oxigénfogyasztás, nehézfémek), másoknál viszont alig változott a helyzet (nitrogén, foszfor, szerves mikroorganizmusok stb.); a felszín alatti vizeknél a nitrogén-szennyezés és nehezen kimutatható szerves mikroszennyezők veszélyeztetik az ivóvízellátást, az élővilágot. - Jelentős problémát okoznak (okozhatnak) azok a vízi létesítmények, amelyek a mezőgazdaság, a hajózás, a vízparti létesítmények biztonsága érdekében létesültek