Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXV. évfolyam 1993. évi 1. filzet VÍZELLÁTÁS SIVATAGI VÍZBÁZISRÓL SALEH ABDUL AZIZ és MAAN SALAMEH A Líbiai Arab Köztársaság 2 millió km

2 területén 4 millió lakos él. Lakosságának 79%-a a tenger partján fekvő városokban található, elsősorban Tripoliban és Bengháziban. A sivatagi terület lakosságának száma igen alacsony. Líbia három nagy része: - tengerparti termékeny síkságok; - a sivatag, amely az ország legnagyobb területét foglalja el és amelyben néhány termékeny talajú oázis található; - vulkáni magaslatok a sivatagban. A csapadék éves mennyisége 0-tól (sivatagban) - 1000 mm-ig ingadozik, átlaga 300 mm. a1. A hőmérséklet az északi területeken télen kellemes, nyáron meleg (10-38 °C). Délen az időjárás kontinentális, nyáron nagyon meleg (50 °C) és télen hűvös (0 és 5 °C között). A víz korlátozottan áll rendelkezésre Líbiában, ahol ritkák a felszíni vízforrások néhány időszakos vízfolyást leszámítva, amely a Földközi-tengerbe ömlik. Évszázadokon keresztül a hagyományos módszereket alkalmazták az ivóvízellátásban (pl. ciszternákban tárolt csapadék). Az utóbbi időkben Líbia a felszín alatti vízkészletek kitermelésébe kezdett a tengerpart mentén és a sivatagi területeken. A népesség növekedése, valamint a gazdasági fejlődés évtizedek óta óriási problémákkal küzdött a vízellátás megoldatlansága miatt. A helyzet egyre veszélyesebb lett a vízkészlet magas kitermelése következtében, amely a felszín alatti vízkészletek csökkenéséhez vezetett. A tengerpart mentén néhány területen (Tripoli, Zsfáreh síkság) a sós víz behatolt a víztartó rétegbe s a víz ihatatlanná vált. (WHO felmérés szerint a megengedett 500 g nr

3 helyett Tripoliban az ivóvíz sótartalma 18 000 g m~

3.) Palackozott ivóvízzel - gazdaságosan - az igényeket nem tudták kielégíteni. Ilyen nehézséggel küzd Benghazi (Líbia második legnagyobb városa) is, de kisebb mértékben. Líbia déli, sivatagos területein nagy mennyiségű és jó minőségű felszín alatti vízkészlet található, de emberi települések kis száma miatt az nem volt kihasználva. A líbiai kormánynak három megoldási lehetősége volt: - Az északon élő lakosság délre való áttelepítése, de ez több szempontból kivitelezhetetlen. - A tengervíz sótalanítása (mint Szaud Arábiában és Kuvaitban) ami nagyon költséges (pl. Kuvaitban 1 m

3 tengervíz sótalanítása 4 dollár). - Líbia déli, sivatagi részéről a felszín alatti vízkészletekből kitermelt ivóvizet elvezetik az egész ország területére. A leggazdaságosabb megoldásnak a sivatagi vízbeszerzés mutatkozott, hiszen A kézirat érkezett: 1992. VI. 3. Saleh Abdul Aziz oki. építőmérnök, aspiráns, Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vízgazdálkodási Tanszék. Maan Salameh oki. építőmérnök, aspiráns, BME Vízgazdálkodási Tanszék.