Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

74 J. L. P. M. de Lima Az erózió 6s különösen a felületi erózió a portugál tájképalakításnak egyik legfontosabb tényezője. A szőlő- és olívaültetvényekben alapvető feladat a tavaszi időszak vizeinek a visszatartása abból a célból, hogy meg lehessen hosszabbítani a vegetációs időszakot. A gyomfejlődés megakadályozására a vegetációs időszak kezdetén a talajmíivelések és ezzel együtt a növényvédőszerek kiadagolásának minél korábbi megkezdése általánosan alkalmazott eljárás. A műtrágyák növekvő használata miatt, továbbá abból adódóan, hogy a nagycsapadékok idején a talajvízszintek megnövekednek, a felületi eróziónak a talajok termékenységére gyakorolt kedvezőtlen hatásai nem egyértelműen mutathatók ki. Ennek a problémának a vizsgálata multidiszciplináris megközelítést igényel, amelynek során kell tisztázni, hogy a különböző talajtípusok hogyan viselkednek az erózió folyamatában, különös tekintettel a felszíni lefolyásra és a víz mozgására a talajokban (

Ferreira 1989). A Portugál Hidraulikai és Mezőgazdasági Mérnöki Főigazgatóság 1960-ban programot indított az erózió vizsgálatára az ország azon mezőgazdaságilag műveli területein, amelyek leginkább hajlamosak az erózióra. Ennek a programnak a keretében eróziós kísérleti állomást létesítettek Vale Formosoban (7. ábra). Az állomás az Alentejo tartomány déli részén helyezkedik cl mintegy 200 m magasságban és 1961-től kezdődően megszakítás nélkül üzemel. (A program keretében több állomás is létesült, de csupán ez az egyetlen olyan, amelyik folyamatos és teljes meteorológiai és eróziós észlelési adatsorral rendelkezik.) Az átlagos évi csapadék 500 mm, az átlagos évi |x>tenciális evapolranszspiráció 1600 mm, az átlagos évi középhőmérséklet 16,4 °C. A csapadék - amelynek mind konvektív, mind frontális eredetű formája előfordul az adott térségben - jelentős évi és szezonális ingadozást mutat. A vörös agyagpalán kifejlődött sekély termőrétegű talaj durva frakció (agyagpala és kvarc) tartalma magas, ugyanakkor a Inimusztartalma alacsony. Az állomáson 15, egyenként 20 x 8,33 m

2 vagy 20 x 4 m

2 felületű parcellát alakítottak ki a lefolyás és a talajveszteség mérésére. A parcellák tájolása nagyjából kelet és dél-kelet között, hossz menti esésük 10 és 20% között változik. A kísérletekhez megválasztott növényi fedettség változatos: gabonafélék, tarló, takarmánynövények, továbbá egyes parcellákat parlagon hagytak. Az észlelések kezdetétől folyamatos észlelésre összesen 4 kontroli-parcellát alakítottak ki. A négy kontroli-parcellán az Alentejo tartományban széleskörűen elterjedt vetésforgó - két év búza, majd egy év ugar - volt. A csapadékot két helyen mérték, mindegyik helyen több, különböző szögben elhelyezett hagyományos és csapadékíró mérőberendezést alkalmazva. A vizsgálatok egyik alapvető célja az Egyesült Államok Talajvédelmi Szolgálata által kifejlesztett általános talajveszteség-becslő képlet (USLE) alkalmazási feltételeinek tisztázása volt. A kísérleti állomáson észlelt adatokat többen is vizsgálták. Az észlelt és az általános talajveszteség-becslő képlettel számított értékek értelmezési nehézségei mindezideig komoly problémát jelentenek az eljárás portugáliai alkalmazásában (Araujo 1974, Ferreira et al. 1984, 1985). Ennek alapvető oka, hogy a csapadékjárás Portugáliában jelentősen eltér azoktól a csapadékviszonyoktól, amelyekre az USLE-eljárást eredetileg kidolgozták. A Vale Formoso kísérleti állomás adatainak előzetes vizsgálata azt mutatja, hogy a talajveszteség mértékének alakulásában nem elhanyagolható tényező, hogy