Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Szomolányi Tibor-Varga Dezső: A mohácsi árvízvédelmi partfal újjáépítése

58 Szomolányi Т. és Varga 1). tatva (BMSÉ 1990). Az áímcntesílett területen értékes, tájvédelmi köizetnek kijelölt erdők ékelődnek be az intenzíven művelt mezőgazdasági táblákba. Az elmúlt két-három emberöltőben jeges és jégmentes árvizek (VITUKI 1959) egyaránt próbára tették a Mohács környéki védekezést és a védműveket. Az 1876-os jeges árvíz átszakította a mohács-kölkedi töltést. Az 1897. évi árvíz Mohácstól délre, Bok térségében szakított gátat. 1926-ban az országhatár alatt, jugoszláv területen történt szakadás. Az 1956-os jeges árvíznél a mohácsi, jobb parti védvonal ugyan nem szakadt át, de a városi mellvédfal megroppant. A nagy dunai árvíznél, 1965-ben Mohácsnál is csak rendkívüli erőfeszítésekkel lehetett megvédeni az öblözetet az árvízi elöntéstől. A Mohács-országhatár közötti fővédvonalat már 1876 után megerősítették, majd fokozatosan továbbfejlesztették. A századfordulón a mohácsi belterület védelmének javítására a töltést - a csapadékvizek kivezetését is biztosító, zárható átvezetéseket is magában foglaló - monolit köbetonból készült sülytámfallal a magaspatthoz kötötték be (2. ábra). A betonfal mellvédfali része - az 1956-os jeges árvíz utáni években vasbeton falra épült át, de a támfal egyéb része a régi maradt. A teljes árvédelmi vonal az 1956-os, illetve 1965-ös árvizek időpontjában sem magassági, sem szelvényméret szempontjából nem volt kielégítő, ezért a védekezőknek igen sok nehézséggel kellett megküzdeni (OVF 1965). Az árvízvédelmi töltés fejlesztése az 1965. évi nagy dunai árvíz után a helyreállítással kezdődött meg és lényegében 1973-ban fejeződött be. A mohácsi árvízvédelmi partfal az 1965-ös árvíz után új nyomvonalon, 425 m hosszú szakaszon, résfalas technológiával újjáépült. A beépítettség miatt a teljes parifal hosszában ezt a technológiát nem alkalmazhatták, ezért, meg egyéb okokból is, a teljes újjáépítés későbbre maradt. 2. A partfal újjáépítése Több évi előkészítő munka és négy éven át tartó építés eredményeként újjáépült Mohácson az árvízvédelmi partfal. Az építéssel kapcsolatban számos elgondolás született. A megerősítésre irányuló munkálatoknál elsősorban a következőket kellett figyelembe venni: - Az előírt biztonság a mértékadó árvízszint felett + 1,20 m legyen. - Az új partfal felépítéséig a régi árvízvédelmi partfal látja el az árvízvédelmi feladatot, tehát a régit addig nem lehet elbontani. - A régi árvízvédelmi falat szerkezeti szempontból nem lehet számításba venni. - Az újjáépítés eredményeként javítani kell az árvízvédekezés feltételeit (nagyobb mentett oldali terület, kevesebb átvezetés stb.). - Az árvízvédelmi fal jól illeszkedjen a fejlődő városképbe (alsó és felső sétány, díszvilágítás, kellemes felületi megjelenés). A beruházási program előkészítéséhez készült tanulmányok és vizsgálatok {DDT VÍZIG 1978, VÍZITERV 1983, BME 1983, KTMF 1984) rámutattak arra, hogy az újjáépítést a kb. fél méteres magassági hiányon kívül indokolja még a régi partfalszakasz dilatációs hézagainak és beton anyagának leromlott állapota, valamint az a