Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
1. füzet - Schiller, Heinz: Inhomogén árvízhozam-adatsorok felismerése és kezelése
Inhomogén árvízhozam-ad at sorok felismerése és kezelése 49 A kis q m g értéknek, az adatsor inhomogenitása mellett, persze más okai is lehetnek, pl. a vízgyűjtő tavainak az egész árvízi eseményre egyenletesen kiható tározása. Ha tehát egy vízgyűjtőterület q m g értéke viszonylag kicsi, akkor ez mindenképpen az árvízképződés valamilyen különlegességére utal, aminek az okait azonban esetenként, egyedileg kell megvizsgálni. 3. A ritkán előforduló árvízhozamok becslése inhomogén árvízi adathalmazok esetében Az inhomogén árvízi viszonyokkal jellemezhető vízgyűjtőkön ritkán állnak különleges módszerek a rendelkezésünkre. A meglevő módszerekkel kell elfogadható (realisztikus) becslésekre jutnunk. Ezek közül az egyik legegyszerűbb a tapasztalati eloszlás, amely szerint a növekvő sorrendbe rendezett adatokat grafikusan ábrázoljuk. Az árvízi adathalmaz homogenitásáról, ill. inhomogenitásáról nyújtott vizuális információn túlmenően egyszerű lehetőséget ad a ß#2 33 érték meghatározása (1. ábra). Az ábrázoláshoz a félig-logaritmikus hálózat alkalmazása ajánlható, mivel ebben jobban kiugranak az inhomogenitások, mint a kettős-logaritmikus hálózatban. А Г visszatérési idők számítására pedig a (2) alatti képletet ajánljuk. Egy-egy ritkán előforduló árvíz értéke grafikus úton csakis igen hosszú észlelési adatsor esetén becsülhető, ill. ellenőrizhető. Rövidebb észlelési sorok esetében ezért extrapolációs segédeszközöket kell igénybevennünk. Hosszú észlelési sorok esetében az eloszlásfüggvények alkalmazása nem ütközik nehézségbe. Általában egyszerre több eloszlásfüggvény is egyaránt jól illeszkedhet a tapasztalati eloszláshoz, azonban minél rövidebb az észlelési sor, annál tágabb tartományban szóródnak a különböző eloszlásfüggvények, ezért szükség van a legmegfelelőbb eloszlásfüggvény kiválasztására. Az eloszlásfüggvény alkalmazása szigorúan véve csakis „homogén" és „reprezentatív" minták esetében lehetséges. Tanulmányunk eddigi részében bemutattunk ugyan két indikátort - a T (Q m g) és a q m g értéket - amelyek alkalmazásával az adatsor homogenitása ellenőrizhető, a legtöbb problémát azonban inkább a reprezentativitás hiánya okozza. Azt, hogy akár 30-50 éves észlelési sorok esetenként mennyire nem reprezentatívak, úgy érzékelhetjük, hogy pl. egy 160 éves adatsorból azonos hosszúságú rész-sorozatokat választunk ki és ezek mindegyikére azonos típusú eloszlásfüggvényt illesztünk: az utóbbiakról leolvasható Q gwo értékek általában igen tág tartományban szóródnak. Még az is előfordulhat, hogy a részsorozat mindössze 1 éves eltolása a becsült ß^ioo érték ± 30%-os megváltozását eredményezi. Ugyanakkor viszont az is megállapítható, hogy az összes szokásos eloszlásfüggvénytípus között szinte mindig akad egy olyan, amelyet az összes lehetséges rész-sorozatra alkalmazva, a teljes sorozat sokéves Q^ioo értékének eléggé szűk környezetében szóródó ßgioo értékeket eredményez. Feltehetjük tehát, hogy ez a megállapítás az inhomogén árvízi adathalmazok esetében is érvényes. A feladat tehát az utóbbi esetben is a legmegfelelőbb eloszlásfüggvény kiválasztása.
