Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
4. füzet - Váradi László: Halászat az Alföldön
436 Hozzászólások vagy egyáltalán nem lehetett eredményesen erdősíteni. Mindezekből következik, hogy az erdőknek, erdősávoknak a vízháztartási mérleg alakításában megnyilvánuló szerepét objektív módon csak úgy lehet értékelni, ha mind a vízfogyasztásukat, mind pedig a helyileg hozzáférhető vízkészletet (mint a talajvíz, a fedőréteg nedvessége és a felszíni vizek) megőrzésében, közvetlen hasznosításában kifejtett kedvező hatásukat egyaránt vizsgáljuk, egybevetjük. Manapság az erdők hatásvizsgálataiban viszonylag kevés szó esik azokról a kedvező lehetőségekről, amelyeket a fás növényzet a helyenként, esetenként előálló víztöbblet gondjainak a levezetéséhez myújthat. Az egyik, még viszonylag gyakrabban emlegetett és figyelembe is vett jelenség az erdőknek az ún. biológiai drenázs hatása, amelytől esetenként bizonyos mértékű talajbeli víztöbbletnek természetes úton csökkentése remélhető. Rá kell azonban mutatni, hogy a biológiai drenázs mértéke - fafajtától függően is - csupán korlátozott; ráadásul a vegetációs időszakon kívül egyáltalán nem is érvényesül. Annál jelentősebb lehetne az erdők szerepe a belvízveszélyeztetett területek vízháztartásának a kezelésében. Ebben a körben az erdők nagy jelentősége kiemelkedően abban nyilvánul meg, hogy költséges, ennek ellenére mégis kényszerűen újra meg újra ismétlődő művi-műszaki belvíz-elhárítás, a víz elvezetése helyett csaknem teljesen többletköltség nélkül, helyi belvíz-hasznosítást valósítanak meg, egyidejűleg számottevő értéket is termelnek. A belvizek általában a télvégi-koratavaszi időszakban lépnek fel. Az ekkor még fel nem melegedett felszíni vizeket egyes fafajok (pl. a kocsányos tölgy, nyálak, fűzek, éger) viszonylag hosszú időn (egy-másfél hónapon) át elviselik, dc még a nyári melegebb, vegetációs időszakban is a mezőgazdasági növényekhez képest hoszabb időt (2-4 hetet is) károsodás nélkül is átvészelnek. Ugyanakkor a kielégítő, sőt kedvezőnek ítélhető vízellátás kiemelkedő mértékű fatermelés létrejöttét segíti elő. A bel víz-veszélyeztetett területeken telepített erdők e kedvező vízgazdálkodási, vízhasznosítási és fatennesztési mutatóit ma már igen sok ilyen objektumban folytatott vizsgálat bizonyítja; egyúttal rendelkezésre állnak az ilyen fatermeszési körülményekre kidolgozott sajátos erdőtelepítési és erdőkezelési technológiák is. A belvízveszélycztetett területek erdősítési lehetőségeire, a helyi bclvízhasznosítás előnyeire, ugyanitt a fatermesztés kiemelkedő ökonómiai értékére már mintegy másfél évtizede ismételten rámutatunk. Sajnálatosképpen ennek ellenére mindeddig csak kevéssé sikerült a figyelmet ráirányítani erre az igen gazdaságos területhasznosítási módra. A belvizek igen nagy területen rendszeresen veszélyeztetik a szántóföldi növénytermcsztést, ezért az Alföld-programhoz kapcsolódó erdészeti kutatási prioritások körében egyik súlypontos kutatási programként és kutatási eredmény-realizálási feladatként szándékozzuk kezelni a belvíz által veszélyeztetett területek erdősítését. Különösen aláhúzza ennek jelentőségét az alföldi területeknek a mezőgazdasági túltermelés következményeként elkerülhetetlen racionális hasznosítása. Az erdő természetesen csak egyik tényező az alföldi vízháztartási mérleg alakulásában. Ugyancsak az Alföld-programhoz kapcsolódó kutatási koncepció keretében szükségesnek mutatkozik egy alföldi erdészeti ökoszisztéma-monitoring rendszer kifejlesztése, csatlakozva egy általános alföldi ökoszisztéma-monitoring rendszerhez, ennek egyik elemeként. Ilyenképpen egyebek között választ kaphatunk majd arra a
