Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Váradi László: Halászat az Alföldön

Hozzászólások 431 embereitől, hogy szíveskedjenek megvizsgáltatni, az NK rendszerből öntöző gazdálkodók segítségének lehetőségeit. A szerkezetátalakítás finisében vagyunk, korszerű öntözőtelepek álltak a tavalyi aszályos időben. A birtok darabolődás és vegyes használat következtében egy-egy telepen merőben ellentétes érdekek kerülhetnek szembe. A birtokok csoportosítása, az érdekek összehangolása hivatali (FM Hivatal, Földhivatal) feladat, de a bizottságok, tsz-ek, tulajdonosok közötti megegyezéssel lehetne a legtöbb célt elérni. (Tolerancia.) Az üzemeltetési engedély tartós bérleményre is adható. Ha a nagyüzem bérel, ő öntöz. Munkanélkülivé vált tulajdonos később meggondolja magát - kiméretné. Több olyan öntözőtelep (akár AC is) van, ahol már most vízrendezési gondok vannak. Tovább nő a baj, ha a terület darabolódik. A területfelosztás elveinek betartásával ésszerű belső úthálózat kellene, a társulati elv „hibádzik". Nem kötelezhető a termelő? Gond lesz későbbiekben az illegális vzkivétel a csatornákból, holtágakból. Ellenőrizhetetlen, szabálytalan, a környezetére és társaira veszélyes helyzet alakulhat ki (átvágás, áttöltés stb.). Szaporodnak a nyilvántartásban nem szereplő kutak. Egyben talajvédelmi - telepeken belül - üzemeltetési és funkciózavarok lehetnek. A belvízrendszerek fenntartásának elmulasztása, funkciózavarok, gazdátlanság várható. Az értelmetlen vagy szakszerűtlen kemizáció nemcsak a talajokat, hanem az élő (és öntöző) vizeket is fenyegeti. Előrelépéshez fonásbiztosítás, agrárrendtartás és általános szakmai intelligencia mellett piac, jelzálog és sok egyéb kellene. A vízgazdálkodási tevékenység - ha felső vezérlő elv nem lesz - a károk, tragédiák nyomán alulról jövő kezdeményezés formájában (társulási csírákban) fog elindulni. Érdemes-e ezt kivárni vagy pedig sokkal kedvezőbb a folyamatnak elébe menni? * * * DR. PÁLFAI IMRE Talajvízsiillyedés a Duna-Tisza közén A Nagy Magyar Alföld egységes területi rendszerének és egyben területi sokféleségének is egyik legékesebb bizonyítéka, tie sajnos szomorú példája is, a Duna-Tisza közi hátságon kialakult súlyos hidrológiai helyzet. Ez a táj, amely jórészt homoktalajokkal van borítva, csak úgy tudott létezni, az itteni ember csak úgy tudott megélni a mezőgazdaságból, ahogy azt a talajvíznek a megfelelő, mondhatnánk optimális szinten való elhelyezkedése évszázadok óta lehetővé tette. Kb. 2 m-rel a terep szintje alatt helyezkedett el a talajvíz, plusz-mínusz félméteres ingadozásokkal ebben a sávban járt, és ez szükséges volt ahhoz, hogy a homoktalajokon, ezeken a váztalajokon, mezőgazdasági termelést lehessen folytatni. Akár növénytermesztést, akár szőlő-, gyümölcstemiesztést. Ez a kedvező állapot megszűnt. A 2 m helyett ma, de nem csak ma, már kb. 10 Dr. Pálfai Imre oki. mérnök, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője.