Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Pálfai Imre: "A mezőgazdasági és a vízgazdálkodás kapcsolata az Aföldön" című konferencia

Vízügyi Közlemények, IJÍXV. éxfolyam 1993. évi 4. füzei AZ ALFÖLD VÍZHÁZTARTÁSA DR. SZESZTAY KÁROLY A víz úgy lép be a tájökológiai folyamatokba, mint az éghajlat, a talaj és a növényzet közötti kölcsönhatások közvetítője és integrálója. A vízkörforgás egyben energia felhasználási és anyagmozgási ciklusokat is jelent. Ilyen módon az Alföld vízháztartásának kérdései szorosan összekapcsolódnak a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás két alapvetően fontos közös gondjával: a kedvezőtlen talajfejlődési irányzatokkal és a múltbeli nagyarányú erdőkitermelések ökológiai következményeivel. A közös feladatok távlatban is fenntartható megoldása sem nélkülözheti a vízháztartási ismereteket, a gyökérzóna vízmérlegének szimulációs modellezését, ami felé az 1984. évi Vízgazdálkodási Keretterv (OVH 1984) növénytennesztési tanulmánya elvégezte az elvi, módszertani megalapozást, valamint a hazai növénytermesztés 13 főbb állomány csoportjára vonatkozó országos áttekintésű és tájékoztató jellegit kockázat-vizsgálatot. 1. Az Alföld hidrológiai sajátosságai és vízháztartásának művi jellege Az ember évezredek során a legjelentősebb természet-átalakítást a folyóvölgyekben hajtotta végre. Az árvizek szabályozása, az öntözés nemcsak a völgy vízháztartását, hanem talajfcjlődését és élővilágát is jelentősen módosítottak. A folyóvölgyek - emberi kezdeményezésű - ökológiai változása a Kárpát-medencében több mint évezredes folyamat, aminek a Duna mentén általában szűk - kis tájra ható - a kiterjedése. Ezzel szemben a Tisza-völgyben nagytérségben következett be az eredeti természeti kép lényegi változása (Orlóci 1991). Alig van a világon olyan, az Alfölddel azonos nagyságú síkság, amelynek vízháztartása, talaja és növényzete ehhez hasonló mértékben változott volna. És kevés ilyen kiterjedésű terület van, amelynek térszíni vízforgalma ilyen mértékben szabályozott lenne. Ugyanakkor általában nem eléggé közismert, hogy az Alföld nagytérségi ökológiai folyamatai alapvetően szabályozottak, azaz az „új honfoglalás" nem befejezett tény, hanem egy - a belvíz-árvíz- és öntözőrendszerek folytonos üzemével fenntartott - művi állapot. Az Alföld vízháztartását egyfelől az átlagos évi 16 milliárd m

3-es csapadékmennyiség és a közel 6 milliárd m

3-es sokévi átlagos éghajlati vízhiány, másfelől a belvízrendszer évi 1 milliárd m

3 nagyságrendű vízforgalma jellemzi. Az Alföld geológiai adottságának és különösen térszínének és élővilágának kialakulásában meghatározó szerepe volt a peremi hegyvidék vízbőségének és az ebből szánnazó felszíni lefolyásnak. A külső vízpótlás hatására a Tisza-völgy, arid, szeiniarid éghajlata ellenére a folyó és állóvizekkel tarkított területén a liget-erdős-réti nöA kézirat érkezett: 1993. XI. 9. Dr. Szeszlay Károly oki. mérnök, a műszaki tudomány doktora, a Vízügyi Szolgálat nyugdíjasa. A tanulmány a Szolnokon 1993. ül. 17-én megtartott, „A mezőgazdaság és a vízgazdálkodás kapcsolata az Alföldön" c. konferencián elhangzott előadás alapján.