Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Koltay J.-Fejér L.: Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve. A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene (II. rés)

A vízgazdálkodási társulatok miíltja és jelene 379 Elsősorban azokon a területeken számoltak a társulati program további gyorsításával, ahol számos település még nem rendelkezett közműves vízellátással. Különösen: Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Győr-Sopron, Nógrád, Pest, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Vas, Veszprém és Zala megyékben tervezték a vezetékes vízellátás nagyobb arányú fejlesztését. Kedvező eredménynek mondható továbbá, hogy 1985-ben a következő öt év időszakára (1986-90) több megyében, sőt a fővárosban is jelentősebb csatornázási beruházásokkal számolhattak a társulatok. 1986-90 közölt a jelentősen megnövekedett vízmű és csatornamű társulati beruházások teljesítéseit - célok szerint csoportosítva - a TV. táblázat adatai tartalmazzák (Koltay 1991). Az összes beruházás kereken 16 600 millió Ft, 70,0%-a vízmű és 30,0%-a csatornamű építésére fordítódott. A 80-as évek második felében 662 községben épiilt új vízmű és 32 községben csatornamű. A társulati beruházásban megvalósult 4700 km vízhálózat útján 460 ezer fő jutott vezetékes vízellátáshoz. Jelentős eredménynek tekinthető, hogy ez idő alatt társulati beruházásban közel 600 km szennyvízcsatorna is épiilt. A víziközmű társulatok 35 éves működésük alatt a 80-as évek második felében érték el - országosan és területenként egyaránt - a legkiemelkedőbb eredményeiket. Ez azért is figyelemreméltó, mert ebben az időszakban került a víz- és csatornamű társulati mozgalom több alkalommal is nehéz, esetenként kritikus helyzetbe. Súlyos gondként és problémaként jelentkezett többek között: - 1987-ben az általános forgalmi adó bevezetésének kedvezőüen (költségnövelő) hatása a társulatokra, - 1988-ban a kedvezményes lakossági hitelezésekkel kapcsolatos átmeneti feszültség (bizonytalanság), - az 1988-90. években alapvető gond az ugrásszerű növekvő társulati beruházásokhoz szükséges nagyobb összegű OTP-liitelkeretek biztosítása, - 1990-ben a Vízügyi Alap támogatások folyósításában - a korábbi felsőszintű vezetői tárgyalásokon vállalt kötelezettségekhez képest az Alap hiánya miatt az év végéig kereken 300 millió Ft lemaradása jelentkezett, - az önkormányzati törvény 1990. évi megjelenésének elhúzódása és az azt követően jelentkező bizonytalanságok (személyi változások) nemcsak a meglévő társulatoknál, de az új társulatok szervezésénél is számos esetben akadályozták a társulatok működését. A felsorolt legsúlyosabb problémákat és gondokat azonban széleskörű társadalmi összefogással, elsősorban az érdekképviseleti szervek aktív és eredményes közreműködésével általában sikertilt megoldani. A víz- és csatornamű társulatok az elmúlt években (1991-92) is - a több alkalommal ismét jelentkező gondok és feszültségek (a lakosság anyagi teherbíróképességének további csökkenése, az állami támogatások erős korlátozása, a fajlagos beruházási költségek növekedése stb.) ellenére - többnyire meghatározó szereplői voltak a közműves vízellátás és csatomázás fejlesztéséért folyó munkának. Mindezt figyclembevéve kell értékelnünk azt a tényt, hogy az 1991-93 időszakban a társulatok évente átlagosan 4,0 milliárd Ft-ot fordítottak a vízi infrastruktúra fejlesztésére!