Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Koltay J.-Fejér L.: Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve. A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene (II. rés)

A vízgazdálkodási társulatok miíltja és jelene 375 ben tíz év alatt közel száz vízműtársulat alakult. így ezeken a területeken szervezett formában és nagyobb ütemben kezdődhetett meg a községi vízműépítési program folyamatos végrehajtása. Meg kell azonban állapítani, hogy a társulatok szervezése a kezdeti időszakban (1958-67) lassú ütemben haladt - többek között - Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom és Nógrád megyékben, ahol a vízmutársulatok szervezését nehezítette, hogy korábban ezen iparvidékeken állami erőforrásokból épültek a vízművek (Koltay-Körmendy-Szitkey 1972). Jelentős eredmény az is, hogy az országosan kiemelt vízparti üdülőterületeken - a Balaton vízparti településeiben, a Velencei-tó környékén és a Dunakanyarban - 1958- 1967. közötti időszakban több száz kilométer vízvezeték épült. A társulati tevékenység kedvező fogadtatását bizonyítja továbbá, hogy a 10 000 főnél népesebb települések közül néhány, így Gödöllő, Gyula, Kalocsa, Makó és Mohács városok, továbbá Erd és Békés nagyközségek már az 1960-as évek elején társulati úton építették vízműveiket, melyek építési költségei akkori árszinten a 30-50 millió Ft-ot is meghaladták. A vízművel ellátott nagy községekben és az üdülőterületeken az 1960-as évek közepén egyre inkább szükségessé vált a csatornázás fokozatos kiépítése is az érdekeltek - elsősorban a jogi személyek (intézmények, üzemek stb.) - hozzájárulásának felhasználásával, szennyvíztársulatok alakítása útján. Az 1958-1967. közötti időszakban azonban mindössze hét szenny víztársulat alakult. Az első társulat megalakítására a Baranya megyei Villány községben - 1959. március 24-én került sor a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Pécs) területén. Az országban az első vízmű és csatornamű társulat 1965-ben Pécelen alakult a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (Budapest) területén. A társulatok 1967. év végéig összesen mintegy 25 millió forint értékű csatornázási munkát végeztek. Az 1968-75. közötti időszakban a társulatok számának megyénkénti alakulását az 1958-75. időszakban a VI. táblázat adatai szemléltetik. A vízmű társulatok kedvező fejlődése lehetőséget adott arra, hogy az 1970-es években a kisebb települések (községek) közműves vízellátása meggyorsuljon és több településen a közüzemi csatornamű is társulati beruházásban valósuljon meg. A fejlődés gyorsuló ütemére jellemző, hogy míg 1968-ban a vízmű és csatornamű beruházásokra a társulatok összesen 220 millió forintot fordítottak, addig 1971-ben ez az összeg közel 600 millió forintra növekedett. A magyar falvak nagyarányú „vízművesítése" már az 1960-as évek második felében egyre sürgetőbben vetette fel a szennyvízelvezetés (szennyvíztisztítás) kérdését (Illés-Kádár-Koltay-Szak\'áry 1966). Az 1960-as évek végén a községek csatornázásánál is előtérbe került, hogy a helyi érdekeltek (elsősorban a jogi személyek, intézmények, üzemek stb.) anyagi erőforrásait szennyvíztársulatok alakítása útján vonják be a feladatok megoldásába. 1968-70. között társulati úton még csak 106 millió forintnyi bemházás valósult meg, de több megyében ez az eredmény is tovább fokozta az érdeklődést a csatornamű társulatok szervezése és tevékenysége iránt. A vízmű- és csatornamű társulatok beruházási tevékenysége 1971-75. között jelentős mértékben tovább növekedett. Ezalatt az öt év alatt a társulati úton megvalósult