Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Koltay J.-Fejér L.: Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve. A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene (II. rés)

A vízgazdálkodási társulatok miíltja és jelene 373 Az 1991. és 1992. év eredményeit számbavévc elmondható, hogy a helyi önkormányzatok csaknem minden megyében kellő időben „értékelték" a víziközmű társulatokjelentőségét és tényleges előnyeit az önkéntes szerveződésű társulatokkal szemben, különösen a szenny vízcsatornázási feladatok megoldásában. A víziközmű társulatok jelenlegi, számos esetben meghatározó szerepét bizonyítja többek között, hogy 1992. évben a társulatok országosan 4,8 milliárd forintot fordítottak víziközmű beruházásokra. A beruházási összegek 57%-át a társulatok csatornázási (szennyvíztisztítási) célra használták. Megjegyzendő, hogy 1993-ban - a ténylegesen fennálló problémák és nehézségek ellenére is - számolni lehet országosan mintegy 4,0 milliárd forint összegű társulati beniházás megvalósításával. 2.2/. Vízmű és csatornamű társulatok fejlődése és eredményei. A II. világháború befejezését követően az 1960-as évek elejéig községeinkben és kisebb városainkban a vízvezetékek nagyobb részt a helyi tanácsok községfejlesztési alapjaiból és a lakosság társadalmi munkája révén, kisebb részt tanácsi beruházásból épültek. A közműves vízellátás fejlődését azonban a helyi erőforrásoknak a vízügyi feladatok megoldására való mozgósítása nagymértékben meggyorsította. A társulati úton történő községi vízműépítés 1962. évtől már országos mozgalommá fejlődött (

Kollay 1980). Ennek okai: - a lakosság fokozódó érdeklődése a kényelmesen beszerezhető, illetve szolgáltatható víz iránt, - az államnak is érdeke a falvak központi vízellátásának kiépítése, mert a lakosság ellátása így gazdaságosabban, a felszín alatti vízkészletek fokozott kiemelésével, a higiéniai követelmények biztonságosabb betartása mellett oldható meg, - a falvak villamosításának befejeztével lehetőség nyílt a községi vízművek villamosenergiával történő üzemeltetésére, - a községfejlesztési alapok e célra történő összpontosításával jelentős helyi anyagi erők jelentkeztek, - az Országos Vízügyi Hivatal kezdeményezésére és jelentős erőfeszítéseivel az 1960-as évek elején minden megyében megalakult(ak) a megyei (tanácsi) vízműés csatornamű szakvállalat(ok), ezzel megteremtődtek a korszerű, a higiéniai és gazdaságossági elveket érvényesítő üzemvitel, valamint a szakszerű kivitelezés országosan kedvező feltételei és lehetőségei. A községi vízművek építése társulati úton először Tolna megyében kezdett elterjedni, Dombóváron - 1958. március 20-án - alakult az ország első ivóvíztársulata a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Székesfehérvár) területén. A Tolna megyei tapasztalatok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a legjobban elmaradt teriileteken is - Szabolcs-Szatmár, Borsod-Abaúj-Zemplén, Baranya, Somogy, Vas és Zala megyékben - az 1961-65 közötti időszakban a községi vízművek építése már szervezett formát öltött és széleskörű társadalmi mozgalommá vált (Koltay-Szitkey 1969).