Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Koltay J.-Fejér L.: Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve. A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene (II. rés)

A vízgazdálkodási társulatok miíltja és jelene 369 létükhöz kacsolódó önkormányzaü, a mezőgazdasággal összefüggő helyi vízgazdálkodási, valamint a települések környezetvédelmi feladatainak elvégzésénél hasznosították (pl. vízmű, csatornamű építésében való részvételnél, belterületí vízrendezésben való közreműködésnél, szilárd hulladék lerakó telepek létesítésénél). A 67 termelő-szolgáltató vízitársulat árbevétele (bruttó termelési értéke) 1991-92 között kereken 8,6 milliárd forint volt, melynek mintegy 60%-a szorosan kapcsolódott a vízgazdálkodási jellegű feladatokhoz. Sajnos kedvezőtlenül alakult a veszteséges vízitársulatok száma: 1990-ben4, 1991-ben 13 és 1992-ben már 20 társulat zárt veszteséggel. 100 eFt alatti nyereséggel sorrendben 3, 6 és 5 társulat zárta az évet. A vízitársulatok bruttó termelési értékének és átlagos dolgozói létszámának vízügyi igazgatóságonkénti alakulását a III. táblázat adatai tartalmazzák. A fenntartási feladatok fő bevételi forrása változatlanul az érdekeltségi hozzájárulás, amely a szükséges munkák csak kis részének végrehajtásához elegendő. Ez különösen kedvezőtlenül érinti azokat a térségeket, ahol nagyobb meliorációs fejlesztéseket végeztek az elmúlt időkben. Az érdekeltségi hozzájámlásból történt 1992. évi befizetések és az 1992. év végi hátralékok kedvezőtlen területi alakulása ráirányítják a figyelmet az ezzel kapcsolatos intézkedések mielőbbi megtételének szükségességére. A befizetett érdekeltségi hozzájárulás összege 1992. évben 484 millió Ft volt, a be пет. fizetett érdekeltségi hozzájárulás nagysága pedig 174 millió Ft. Erre vonatkozóan a Szövetség az elmúlt időszakban (1991-93) az érintett minisztériumoknál (FM, KHVM) több alkalommal is sürgette a hátralékos érdekeltségi hozzájárulás rendezését, a tárgyalások azonban eddig még nem jártak eredménnyel. A vízitársulatok 1958-93 közötti fejlődését összefoglalóan értékelve megállapíthatjuk, hogy a helyi társadalmi igényekkel összhangban, a vízitársulatok szakmai tevékenységében több alkalommal jelentős változások mentek végbe. A vízitársulatok kezdetben (1958-60) csak egy-egy település közigazgatási határain belüli vízrendezési munka elvégzésére szerveződtek. A 60-as évek közepétől mindinkább a vízgyűjtőrendezés részeként valósultak meg a társulati vízrendezési munkák. Az 1970-es évek második felétől a vízitársulati működés meghatározója a nagyobb térségekre kiterjedő komplex meliorációs munkák végrehajtása, amely már egyre szélesebb körben veszi figyelembe a talaj vízháztartásának kedvező befolyásolását, a víztöbblet-vízhiány egységes szemléletének alapulvételével. Ebben az időszakban a társulatok kivitelezésében már kiterjedt drénrendszerek (drénhálózatok), valamint vízvisszatartó művek (tározók) épülnek, hogy az egyidejűleg végrehajtott csapadékvíz-visszatartó talajjavítási, talajvízvédelmi beavatkozások mellett a termelési feltételek javítását és egyben a tennelési biztonság növelését segítsék. A 70-es évek közepétől egyre több vízitársulat kapcsolódott be az öntözővíz szolgáltatási feladatok ellátásába. Az 1980-as évek végén bekövetkezett társadalmi, gazdasági és politikai változá-