Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Koltay J.-Fejér L.: Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve. A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene (II. rés)

A vízgazdálkodási társulatok miíltja és jelene 361 A vízgazdálkodási társulatoknak - feladatuk jellegétől függően - jelenleg két nagy csopoitja van: a vízitársulatok és víziközm'ú társulatok. A vízi társulatok (termelő-szolgáltató szervezetek): helyi vízrendezési, vízkár-elhárítási, öntözővíz szolgáltatási, valamint ezzel összefüggő vízépítőipari és egyéb építőipari munkákat végeznek, külön figyelemmel a saját (alap) feladataik ellátása mellett jelentkező mezőgazdasági (meliorációs) vízrendezési, talajjavítási-talajvédelmi, illetve egyes környezet- és természetvédelmi feladatok végrehajtására. Az 1992-ben működő 67 vízitársulat területi elhelyezkedését - a társulatok székhelyeinek feltüntetésével - az 1. ábra szemlélteti. A vízitársulatok kezelésében - de jelenleg állatni tulajdonban - lévő összesen mintegy 26 000 km hosszúságú kisebb vízfolyás, vízfolyás-szakasz, belvízcsatorna állagmegóvási, karbantartási és üzemeltetési feladatainak ellátása kiemelt tevékenysége a társulatoknak. A vízitársulatok tevékenységén belül az elmúlt időszakban is meghatározó volt a vízgazdálkodáshoz kapcsolódó építőipari tevékenység. Ez kedvező lehetőséget nyújt, hogy jelenlegi alapfeladataikat ellátva (érdekeltjeik igényeit kielégítve) a jövőben is fokozott segítséget (szellemi és műszaki kapacitást) biztosítsanak többek között a helyi önkormányzatok növekvő vízgazdálkodási és környezetvédelmi feladatainak megoldásához. A vízitársulatok ma már nemcsak a vízügyi ágazat, hanem a mezőgazdaság, a környezetvédelem és a helyi önkonnányzatok szolgálatában is álló - egyre meghatározóbb - vízügyi szervezeti egységek, melyek működése a jövőben sem nélkülözhető. A víziközmű társulatok (beruházó szervezetek): feladaiktól függően a települések ivóvízellátását szolgáló vízművek, a szennyvíz-elvezetést és -tisztítást szolgáló csatornaművek, a települések belterületét a vizek kártételeitől mentesítő művek megvalósításáról, illetve fejlesztéséről gondoskodnak. A társulati bemházásban megvalósult létesítmények szakszerű üzemeltetéséről a helyi önkonnányzatok gondoskodnak. A közfeladatainak teljesítése után a víziközmű társulat által kivetett érdekeltségi hozzájárulás beszedése, valamint az általa felvett hitel törlesztésének kötelezettsége a helyi önkonnányzat(ok)ra hárul. A víziközmű társulatok az 1960-as évek elejétől néhány év alatt több száz településen tértek át a „bólogató" gémeskutak használatáról a vezetékes vízellátásra. A fejlődés kedvező területi alakulását és mértékét a 2. ábra jól szemlélteti. Ugyancsak számottevő eredménynek kell tekinteni, hogy jelenlegi városaink több mint 50%-ában társulati úton épültek meg mind a vízművek, mind a csatornaművek. 1.2. Vízgazdálkodási társulatok érdekképviseleti szervei, egyesülések A társulati mozgalom közel 200 éves múltjában jól nyomon követhető az érdekképviseleti szervek léte, létének szükségessége. 1846. január 20-án - Széchenyi István javaslatára - tizenöt Tisza-völgyi társulat