Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Koltay J.-Fejér L.: Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve. A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene (II. rés)

358 Dr. Kollay József és Fejér IJÍSZIÓ Az államosítást követően a helyi vízgazdálkodási feladatok ellátásban nagy megtorpanás következett be. A szétrombolt ország újjáépítési feladatai, a tönkrement gazdaság helyreállítása, az államosítással megnövekedett feladatok hatalmas terheket jelentettek. Ezek mellett a helyi vízgazdálkodási munkák jelentősége eltörpült, az állam ezen feladatok finanszírozását biztositani nem tudta. Az állami pénzeszközök szűkössége, a megfelelő vízügyi szakmai szervezet hiánya a helyzet további súlyosbodásához vezetett. A társulati intézményrendszer felélesztésére (újjászervezésére), az Országos Vízügyi Főigazgatóság egykori vezetőjének, Dégen Imrének a kezdeményezésére, a vízgazdálkodási társulatokról szóló 1957. évi 48. számú törvényerejű rendelet adott lehetőséget (Koltay 1991). 1.1. Az új típusú vízgazdálkodási társulatok tevékenységéről A társulatok feladatkörét, létrejöttét, megalakulását, szervezetét és működését, valamint az állami szervek ezzel kapcsolatos irányítási és felügyeleti jogosítványait napjainkban még különböző szinten és kisebb-nagyobb mértékben módosított korábbi jogszabályok határozzák meg. (Ezek: a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény, az 1977. évi 28. tvr., a 41/1977. (XI. 3.) MT rendelet, valamint a 4/1978 (XII. 18.) OVH rendelkezés). Szükséges megjegyezni, hogy a közelmúltban véglegesítette a szaktárca (KHVM) a vízgazdálkodásról szóló új törvény tervezetét, mely kellő részletességgel - figyelembevéve a továbblé|)és szükségességét - foglalkozik a vízgazdálkodási társulatok új, törvényszintű szabályozásával is. A Kormány 1993. december 16-iki ülésén tárgyalta és elfogadta az új törvény tervezetét. Remélhető, hogy még 1994.1. negyedévben sor keriil a törvénytervezet parlamenti megvitatására és elfogadására is. A vízgazdálkodási társulatoka helyi (területi) vízgazdálkodási feladatok megvalósításában érdekeltek önkéntes akaratával létrejött, demokratikus keretek között működő olyan szervezetek, amelyek elsősorban a helyi vízgazdálkodási közfeladatok ellátásáról gondoskodnak. Létrejöttük alapja a társulati érdekeltségi viszony, amely a vállalt feladat megoldására a - többségi elv alapján létrehozott - társulathoz, a közcélú vízilétesítmény hatásterületéhez (az érdekeltségi területhez) és az e területen ingatlant használók személyéhez (az érdekeltekhez) kapcsolódik (Bényey 1988). Az érdekeltek függetlenül attól, hogy tagjai-e az adott társulatnak vagy sem - a társulat közcélú feladataihoz érdekeltségük arányában, a jogszabályban meghatározott keretek között hozzájárulást tartoznak fizetni. A társulatok tevékenységük során egyesítik a különböző érdekeltek: helyi önkormányzatok, mezőgazdasági és ipari üzemek, szövetkezetek, gazdasági társaságok, állampolgárok stb. anyagi erőfotrásait és a rendelkezésre álló állami erőforrásokat. Közreműködésükkel gyorsabban valósíthatók meg az érdekeltek igényeihez jól alkalmazkodó helyi vízgazdálkodási célok.