Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Mosonyi Emil: Kis vízierőművek a jövő energiaellátásában

354 Prof. Dr. Mosonyi Emil Ennek kitűnő példája a Felső-Rajnán épült Rheinfelden erőmű (# = 4,4 - 6,2 m, Q = 600 m

3/s, N = 26 MW). Felavatásának századik évfordulóját 1998-ban fogjuk ünnepelni és valószínűleg fel fogják újítani egy elkövetkező 100 évre. - A megújuló energiakészletek, s így a vízenergia is, a földrajzi hely adottságai s nem függenek a változó pénzügyi viszonyoktól, vagy a tüzelőanyagok és villamos energia importjának kockázatától. így tehát a kihasznált vízerő kapacitás biztonsági tartaléknak számít s mint ilyen kiemelkedő fontosságú. A műszaki történelem bizonyítja - s úgy gondolom ez így van a fejlesztés minden területén - hogy a balesetek, tönkremenetelek és katasztrófák törvényszerűen kiváltják a biztonság új követelményeinek megfelelő módszerek és intézkedések javítását. Egyes esetekben az újra és újra előforduló balesetek vagy elháríthatatlannak tűnő veszélyek forradalmian újat hoznak létre, és az emberi viselkedést is hirtelen változtatják meg. Ez történt a hatvanas években, amikor tudatosult bennünk környezetünk gyorsan növekvő károsítása. Ma már mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az egész Föld veszélyben van és nincs rajta vészkijárat. Ez a felismerés sarkallt bennünket arra, hogy az ipari fejlesztés minden területén felülvizsgáljuk a technológiai intézkedéseket. Természetesen ez az álláspont érvényes tevékenységeink más területeire, amelyeknek van, vagy lehet befolyása/hatása környezetünkre mint pl. a mezőgazdaság, a közlekedés, köztisztasági létesítmények, turizmus, szórakoztató ipar stb. Véleményem szerint most érkeztünk újra ahhoz a ponthoz, amikor ismét változtatni kell magatartásunkon. Azokat a környezetvédelmi álláspontokat, amelyeket számos szakértő képviselt a múltban és ma is képvisel, felül kell vizsgálni a Földünket fenyegető veszélyekre vonatkozó újabb ismereteinknek megfelelően és a szaporodó emberiség növekvő igényeit figyelembevéve kell módosítani. Ebből következik, hogy környezeti kérdésekben az alábbiakra kell figyelemmel lenni: - A helyi környezeti hatások helyett regionális, sőt globális hatásokat kell mérlegelni. -A rövidtávií helyett hosszútávú hatásokat kell figyelembe venni. E nyilvánvaló elv teljes elhanyagolásának jellemző példája az, amikor több esetben találkozunk vízerőmű létesítését ellenző érvelés során ezzel az indokkal: „milyen csúnya az építési terület a kivitelezés során!" És ezt a megállapítást hátborzongató fotókkal társítják. Sajnos a hasonló, mondhatnám demagóg félremagyarázások elhallgatják, hogy - az építési idő néhány éve elhanyagolható az erőmű élettartamának esetleg száz évet meghaladó hosszához viszonyítva, mialatt áramot termel, - a csúnya építési terület látványa eltűnik, sőt még a helyi környezeti csúnyaságok is megszépíthetők az építés befejeztével. Nem állhatom meg, hogy ne adjam elő itt is kedvenc hasonlatomat; ha valakinek egészségi állapotát hosszú évekre csak műtéti beavatkozással lehet helyreállítani, akkor igencsak dőre cselekedet lenne tőle visszautasítani az operációt arra hivatkozva, hogy a nyitott seb látványa hosszú órákon át milyen visszataszító! - A vízenergiát hasznosító vízerőmű gazdaságossági vizsgálatakor az alternatív