Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet

328 Megemlékezés Annak idején külföldön végzett kolléganőnk, Antalné Angster Mária mondta, hogy legnagyobb meglepetése volt, hogy amidőn hazajött, bemutatták Csermák Bélának. így kezet foghatott azzal, akit ő Chézy, Darcy kortársának vélt, hiszen számára Csermák neve a másik két képletnévadóval teljesen összecsengett. Csermák Béla munkájának ez az egyedülálló elismertsége valóban nagyszerűen jellemzi kiváló kollégánk életművét, korszakformáló szerepét a hazai hidrológiai fejlődésben, helyét a magyar tudományos életben, a magyar vízgazdálkodás-tudományban. Csermák Béla munkásságának igen kis töredéke csak e mindenki által ismert képlet és a használatához készített térkép. E hidrológiai segédeszköznek - elméletí értéke mellett - elsősorban létrejöttének körülményei biztosították maradandó értékét, tudomány- és szakformáló erejét. Ezek a páratlan tudományos elismerést biztosító alapvető jellemzők kísérték végig Csennák Béla pályáját, amelyben az árvízképlet, minden kiválósága mellett a sok nagyszerű eredménynek csak egyik eleme. A megoldandó föladat egyértelmű volt: az adott valószínűségű, mértékadó árvízhozamot akkor is meg kell határozni, ha e valószínűségszámítási föladat megoldásához nincs észlelt vízhozam-idősor, statisztikai minta, amiből a statisztikai mutatók, a valószínűségi változó eloszlása számítható. A mérnöknek nincs lehetősége arra, hogy a meghatározott föladat megoldása elől kitérjen azzal, hogy nincsenek adatai: a hidat akkor is meg kell építeni. Csemák Béla e föladat megoldását az ország vízkészlet föltárása részének tekintette: a gyakorló mérnöknek olyan eszközt adott a kezébe, amely egyrészt a legdöntőbb paramétert, a vízgyűjtőterület nagyságának, másrészt a földrajzi koordináták függvényében hazánk bármely vízfolyására, a kérdéses vízfolyásra jellemző, tetszőleges valószínűségű árvízre szolgáltat megbízható becslést: Az évtizedek óta Csermák-képletnek nevezett NQ (p°7c) = г (p%) В 4a formula használatához ugyanis az r(p%) szorzó becslésére külön r=fij>%) függvényt, а В orografikus tényező fölvételére az országról izovonalas térképet készített. A későbbiek során ezt a jó becslést biztosító összefüggést tovább finomította: A vízgyűjtő domborzati viszonyainak figyelembevételére az átlagos eséstől és a völgyek síkvidéki területeinek relatív nagyságától függő két újabb szorzóval egészítette ki a képletet. A mértékadó, adott valószínűségű árvízi vízhozamoknak a meghatározása a vízrajzi megfigyelésekbe be nem vont vízfolyáson a hidrológiának klasszikus föladata, amelyet kezdetben a csapadékadatokból elindulva próbáltak megoldani. A vízrajzi észleléseknek a kisvízfolyásokra való kiterjesztésével egyidőben vált világossá, hogy a „csapadék-törvényeknek" az alkalmazása, determinisztikus elképzelések empirikus illesztése nem vezet célra: a nagyon nagy munkát igénylő eljárások még a tapasztalt mérnökök kezében is igen bizonytalan, ellentmondó eredményekre vezettek. A vízgyűjtőtertiletek földrajzi adataira támaszkodó becslő eljárások viszont legalább mindenki kezében azonos eredményeket adnak és egy-egy tájegységen belül az így számított árvízi adatok egymással összhangban vannak. Az adathiány pótlás ezen módjának a fontosságára szinte egyidőben figyelt föl