Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

318 Fehér Á. és Nagy L. Mint írtuk, egy-egy gátszakadás tapasztalata hosszú évekre kihat; megtettiink-e mindent az ilyen katasztrófák elkerülése érdekében, helyesek voltak-e a fejlesztési, beruházási sorolások, jók voltak-e a meghatározott kutatási irányok stb. Ugy érezzük, hogy egy ilyen reflektorfénybe állított probléma vizsgálatánál hasznos lett volna: - az előzményeket jobban feltárni (Mi volt az oka, hogy az 1965-ös tartósabb és magasabb tetőző vízállású ár nem volt talajtörés ugyanott? Mi változott '65 óta ami most talajtöréshez vezetett?), - a tágabb környék viszonyait is megismerni és megismertetni (Miért nem 300 méterrel feljebb vagy lejjebb játszódott le tönkremenetel?), - a helyi talajviszonyokat a fúráson kívül más, lehetőleg helyszíni módszerekkel meghatározni. (Például célszerű lett volna helyszíni izotópos méréssel a termett talaj sűrűségi viszonyait bemutatni, igazolni a „kimosódásban" végzett izotópos méréssel a kavicsos homok talajtörés okozta fellazulását, továbbá a helyi talajok szivárgási tényezőit, a rétegek szivárgási tényezőinek arányát helyszíni méréssel meghatározni), - az MI-10 422 és MI-10 268 alapján végzett állékonysági számításokat bemutatni. Meg kell jegyezni, hogy valószínűleg sajtó-hiba a 229. oldalon a gyengén vízáteresztő iszap, iszapos homokliszt talajra írt к = 0-1 ind 1 érték. A korrektúránál is átcsúszik a szem az ilyen elíráson. Valójában а к = 0 md 1 a tökéletes vízzárást jelentő fogalom. Kövér agyagoknál elégedettek lehetünk к - 10~

4-10 5 md~' és geomembránoknál к = 10 8-10~

9 ml 1 értékkel, ami még persze messze van a nullától. Talán szokatlan, hogy hozzászólásunkat kérdések formájában fogalmaztuk meg, azonban egy hosszú árvízmentes időszak után, feltehetően egy csapadékosabb időszak küszöbén a gátszakadásnak az ismertetettnél alaposabb vizsgálatát, az ok-okozati összefüggések jobb megismerését az eredményes védekezésre való felkészülés érdekében szükségesnek kell tartanunk. A szakadás kapcsán mindenképpen meg kell állapítani, hogy a gátak állapotának - állékonyságának meghatározására irányuló vizsgálatoknak a 80-as évek elején történt felsőszintű elrendelése szükséges és indokolt volt. További megállapítás lehet, hogy jégmentes árvizek esetén a várható töltés károsodások (szakadás) legvalószínűbb okaként a hidraulikus talajtörés adható meg (Fehér 1986). IRODALOM Fehér Á.-Hrehuss Gy.: A teljes gátrendszer feltárási programja. VGI-OVH Vízgazdálkodási kutatási-fejlesztési kiadványok. 1985. Fehér Á.: Az árvízvédelmi gátakat keresztező ősmedrek felderítésének módszerei. Doktori értekezés (kézirat). 1986. MSZ 10 429-84: Árvízvédelmi gátak terhelési és biztonsági tényezői SzepessyJ.: Kutatási eredmények és további tervek. VGI-OVH Vízgazdálkodási kutatási-fejlesztési kiadványok. 1985. * * *