Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

3. füzet - Szilágyi József-Vörösmarty, C.: A Duna-Tisza közi talajvízszint-süllyedések okainak vizsgálata

288 Szilágyi J. és Vörösmarty, СИ. 3. A modell eredményei A Duna-Tisza közi talajvíztükör 1961-87 közötti változásának modellezésénél a talajvízszint-süllyedést befolyásoló hatások százalékos összevetéséből is a legfontosabbnak tartott időjárási hatásokat vizsgáltuk meg először (Pálfai 1992). A vizsgálat első lépéseként feltételeztük, hogy az erdőterületek részaránya a vizsgált időszakban (1961-87) nem változott, azaz a kezdeti 10% maradt 1987-ben is (4. ábra). Majd az erdőterületek 1961-ben 10%-ról 20%-ra való növekedését és az időjárás változásának együttes hatását vizsgáltuk (5. ábra). Az 5. ábrán feltüntetett talajvízszint-változás átlagos értéke az erdősültség ugrásszerű változtatása miatt a valóságosnál valamivel nagyobb lehet. Az 5. ábrán az időjárás, az erdőterület-változás, valamint a hátsági területeken évi 30 mm-es területi átlagértékkel figyelembevett, a talajvízből a rétegvizek felé történő mélybeszivárgás hatásainak eredményét tüntettük fel. A hátsági területeken a talajvízből a rétegvizek felé szivárgott víz területre átlagolt mennyiségét Davideszné (1992) 10-20 mm a-re becsülte. Pálfai (1992) szerint a rétegvizek kitermelése által kiváltott leszivárgás talajvízszintre gyakorolt hatása a második legfontosabb tényező. A rétegvizek felé történő mélybeszivárgás 30 mm a1 értékeit csak az ún. hátsági teriiletekre alkalmaztuk, amelyet a 105 méteres izovonallal határoltunk (6. ábra). A határvonalon kívül eső területeken nulla mélybeszivárgási értéket vettünk figyelembe. A mélybeszivárgás helyi, lényegesen nagyobb értékeit (pl. Kiskunhalas és Kecskemét környékén) is az évi 30 mm-es értékekkel helyettesítettük azért, mert munkánk jelenlegi állapotában az egész területre jellemző trendek vizsgálatát helyeztük előtérbe, a helyi változások vizsgálata a modell továbbfejlesztett változatában valósulhat meg. 4. Összefoglalás és értékelés Az osztott paraméteríí vízmérleg-talajvíz modellel a Duna-Tisza 2,25 x 2,25 km-es rácshálózatra, 70 x 80 = 5600 rácselemre bontva sok száz futtatás után beállítottuk a talajvízállások kezdeti, mért értékeit. Az 1960. évi alapállapotból kiindulva a talajvízszint 1961-87 közötti süllyedését - általunk három legfontosabbnak tartott - befolyásoló tényező váltja ki éspedig a rétegvíz-kitermelés, amely 70%-ban, a kedvezőtlen időjárás 15%-ban és az erdő-változás szintén 15%-ban felelős a csökkenésért. A modell segítségével megállapítottuk az egyes tényezők talajvízszint-süllyedésében játszott szerepüknek megfelelő százalékos értékeinek a területi eloszlását is. A 7. ábrán példaként a mélységi vízkivételek hatására bekövetkezett talajvízszint-süllyedéseket tüntettük fel. A számított talajvízszint-süllyedés százalékos értéke azt jelenti, hogy az adott pontbeli érték hány százaléka köszönhető az illető tényező kizárólagos hatásának. A modell által szolgáltatott területi százalékos eloszlásokból megállapítható, hogy a hátsági területek szélei felé haladva az időjárás talajvízsüllyedést kiváltó százalékos hatása növekszik, ugyanakkor az erdők és a legfontosabb tényező, a vízkivétel hatása legfőképp a hátsági teriiletekre korlátozódik.