Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
3. füzet - Szilágyi József-Vörösmarty, C.: A Duna-Tisza közi talajvízszint-süllyedések okainak vizsgálata
282 Szilágyi J. és Vörösmarty, СИ. A stabilitás feltétele a következő egyenlőtlenség teljesülése minden időlépcsőbcn és térelemre: b(x,y,t)k(xy ) < = Q25 n a (x, у) a 1 Ez azt is jelenti, hogy a Duna-Tisza köze esetében a (2) egyenlet paraméterei helyébe jellemző átlagértékeket helyettesítve a minimális értékre kb. 1 km adódik. Az alkalmazott 2,25 km-es felbontás teljesíti a (2) egyenletet. 2. A modell alkalmazása A tanulmányozáshoz kiválasztott területet (1. ábra) északon a Tápió, nyugaton a Duna, délen a déli országhatár, keleten pedig a Tisza határolja (Rónai 1961, MajorNeppel 1988). Az 1. ábrán jól látható, hogy a szintvonalak szinte mindenütt merőlegesek a tanulmányi terület északi és déli határára, ezért a számítások során peremfeltételünk volt, hogy ezeken a felületeken át a talajvíz nem áramlik (sem be, sem ki). A nyugati és keleti határokon, tehát a Duna és Tisza mentén a talajvíztükör időben állandó értékét feltételezzük oly módon, hogy a talajvíztükör tengerszint feletti magasságát 5 méterrel vettük alacsonyabban, mint az adott felszíni pont magassága. Ez az önkényes feltétel alkalmazhatósága azzal indokolható, hogy a hátsági teriiletek alatt a talajvíztükör a Duna és a Tisza mindenkori víztükre felett kb. 35-50 méterrel található, így a Duna és a Tisza éves vízjárásában tapasztalható - átlagosan 5 méteres szintkülönbség - elhanyagolható. Meg kell azonban itt jegyezni, hogy a modell továbbfejlesztett változatában a havi átlagos vízállásokat alkalmazzuk a jelenleg állandó érték helyett. Véleményünk szerint azonban a peremfeltételi kötöttségek nem gyakorolhatnak lényeges hatást a hátsági talaj víztükör éves változásának vizsgálatában. A peremfeltételek meghatározása után a kezdeti feltételnek, mint kiindulási talajvízszintnek az 1. ábra vízállását tekintettük. Az ötvenes-hatvanas évek előtt kimutatható, lényeges, regionális mértékű talajvízállás-változás e területen nem történt (Major-Neppel 1988), ezért ezen állapotot dinamikus egyensúlyban levő, állandósult állapotnak tételeztük fel. Ez az állapot úgy jellemezhető, hogy természetesen éven belüli talajvízszint-változások megfigyelhetők s az egyes évek átlagos talajvízállásai is eltérhetnek egymástól, az éves átlagvízállásokban azonban nem tapasztalható kifejezett trend. Nyilván ennek a feltételnek a teljesülése tette lehetővé az 1. ábra szerkesztését is (Rónai 1961, Pécsi 1961). A kezdeti és peremfeltételek egyértelmű meghatározása után a következő lépés a modell „beállítása", azaz a megfelelő kezdeti állapotra hozása volt. Meg kell vallani, hogy a modell bcarányosítása bizonyult a legnehezebb feladatnak azon egyszerű ok miatt, hogy egyes rácspontokban nem álltak rendelkezésre a tározási együttható (n a), a telített zóna szivárgási tényezője (k) valamint a porozitás (n) mért értékei (Davideszné 1992). A hiányzó értékeket a modell bearányosításának és paraméterbecslésének folyamatában kellett közelítően meghatároznunk.
