Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

3. füzet - Jolánkai Géza-Bíró István-Szász Rita: A Rajna-vízgyűjtő pontszerű és nem pontszerű szennyezésének vizsgálata

240 Jolánkai G., В író 1. és Szász R. évente a német/holland határszelvényen (Bimmen/Lobbith). A terhelések becsült adatai meglehetősen bizonytalannak tekinthetők, részben a mintavételek kis gyakorisága, részben pedig a két párhuzamosan működő, és egymástól eltérő évi közepes töménységet szolgáltató monitoring rendszer (a német- és a nemzetközi monitoring rendszer) következtében. A teljes terhelés számítási módszerének különbözősége is hozzájárult ahhoz, hogy az adatok nem felelnek meg egymásnak. A Cd szennyezés pontszerű forrásokból, (ipari és kommunális szennyvíz-kibocsátás), valamint nagyszámú nem-pontszerű (diffúz) forrásból származik. A diffúz források lehetnek: - légkörből származó Cd szennyezés, - műtrágya, - szennyvíziszap kihelyezés, - hulladéklerakó helyek, - egyéb források (olyan, gyakorlatilag nem felmérhető források, mint pl. fémek korróziója, kis galvanizáló üzemek stb.). Miután a pontszerű forrásokról jó adatok álltak rendelkezésre, a VITUKI kutatócsoportjának feladata a következő volt: - a nem pontszerű forrásból származó terhelések - adott évre, illetőleg a vizsgálat időszakra vonatkozó - mennyiségének kiszámítása és területi eloszlásának meghatározása, - az ilymódon rendelkezésre álló adatok alapján kalibrált modell későbbi évek adataira történő alkalmazása, - hosszútávú becslés készítése feltételezett, a jövőben esetlegesen előfordulható beavatkozások figyelembevételéhez. 2.2. A növényi lápanyagok: foszfor és nitrogén Az ember - elsősorban a növényi tápanyagok (foszfor és nitrogén terhelésének nagy arányú növekedése - okozta eutrofizálódás súlyos környezeti problémát jelent a Rajna alsó szakaszán, a torkolatban, a töltésekkel védett hollandiai sekély öblözetekben (a polderekben) a tengerpartokon és az Északi-tengerben (Isermann 1990). A teriilet eutrofízálódási gondjaiban legnagyobb szerepe a Rajnának van, amit az is mutat, hogy a folyó az Északi-tenger teljes nitrogénterhelésének 28%-át, teljes foszforterhelésének pedig 37%-át szolgáltatja (Neumann 1987). A Rajnában a nitrogén és foszfor biológiailag hozzáférhető formáinak (ortofoszfát és nitrát) töménysége a múltban kitartóan emelkedett (3. ábra, De Jong et al. 1989). Míg a nitrát még mindig növekedést mutat, a foszfáté megállt, sőt csökken - a harmadfokú szennyvíztisztítási fokozat beindításának, valamint a foszfátmentes mosóporok egyre nagyobb mértékű alkalmazásának köszönhetően. A nyolcvanas évek közepén 28 000-35 000 tonna/év körüli teljes foszfonnenynyiség és 450 000-500 000 tonna/év körüli teljes nitrogénmennyiség haladt át a német/holland határszelvényen. К foszfor tekintetében a szakirodalom rámutat, hogy a források közül legjelentősebb (mintegy 60%) a kommunális eredetű szennyvíz. A diffúz forrásokat (pl. mezőgazdasági eredetű, erózióból származó stb.) 22-26%-os részarányúnak tekintik. A nitrogénre vonatkozó megközelítések ezeket a számokat igen tág határok között becsülik. A diffúz források részarányát pl. 18-tól 50%-ig adják meg.