Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

2. füzet - Szalai György: Az USA mezőgazdasági vízgazdálkodása

182 Dr. Szalai György A felszín alatti vizek öntözésre való felhasználása 1945-80 között 160%-kal növekedett, míg a felszíni vizeké csupán 50%-kal. A 70-es években az öntözés gyors területi növekedése elsősorban a felszín alatti vizek igénybevételéhez kapcsolódik, mégpedig a körbenjáró berendezések elterjedése révén, mivel ezek általában a felszín alatti vizeket hasznosítják (csőkúthoz csatlakoznak). Ezeket az öntözőberendezéseket 1974ben 14 ezer km

2-en, míg 1983-ban már 37 ezer km

2-en alkalmazták. Ezt a fejlődést törte meg a szivattyúzás energiaköltségének nagymértékű emelkedése, ami 1974-83 között meghaladta a 350%-ot. Az öntözés 1984-ben már közel azonos mértékben vette igénybe a felszíni és felszín alatti vízkészletet. Az összes felhasznált öntözővíznek kb. 44%-a származott a farmokon helyileg szivattyúzott felszín alatti vízből, kb. 12%-a helyi vízkivétel felszíni vízből és kb 44%-át farmon kívüli vízellátó rendszerek szolgáltatták. Az elmúlt 30 év öntözésfejlesztéseinek több, mint 85%-a magánkezdeményezés eredménye, amit azonban erősen támogatott a szövetségi agrárpolitika, amelybe beletartozott az ártámogatás, az ösztönző adófeltételek, a beruházási hitelek, a gyorsított eszközleírás, vízfogyasztáscsökkentésért járó visszatérítés és az olcsó hitel. A 70-es években az öntözési beruházások 80%-a magántőke befektetésből származott. A legutóbbi időszak öntözésfejlesztéseinek hátterében egyes növények központilag támogatott öntözéses termesztése áll. E növények öntözése, elsősorban a búza és kukorica, több mint 35 ezer km

2-en növekedett 1954-82 között a Nagy Síkság területén. Ez igen nagy hatással volt a növények termelésére, ill. országos összprodukciójukra, mivel az öntözés e növények termését 40-100%-kal növelte a nem öntözötthöz viszonyítva. Az elmúlt években ezért halmozódtak fel igen nagy készletek e két terményből. A kukorica területének kereken 12%-a, a búza termőterületének közel 7%-a öntözött. Az öntözött kukorica átlagtermése 29%-kal haladja meg az országos öntözés nélküli áüagot, búza esetében ez 116%. Az öntözés egyébként sok esetben nem gazdaságos, ha nincs adókedvezmény, olcsó hitelkamat, és ártámogatás (az említett növények esetében). Az előrejelzések szerint az öntözésnek nyugat felől keletre is át kell terjednie, mint a tennészetes csapadékot kiegészítő lehetőségnek, ami termésnövekedés mellett csökkenti a termésingadozást. A száraz nyugaton és a Nagy Síkságon valószínűleg az öntözés jelenlegi mértékének stabilizálódására, vagy némi csökkenésére lehet számítani az évezred hátralévő részében, részben üzemeltetési költségek emelkedése, ill. az öntözés és a települési vízhasználók között a vízért folyó versengés miatt. A gazdálkodás színvonalának javulása és a talajvédő agrotechnika tökéletesedése valószínűleg hozzá fog járulni az öntözéses gazdálkodás fenntartásához ezeken a területeken. Ehhez persze az is szükséges, hogy ne csökkenjen az ártámogatás, ne változzanak az adózás körülményei. Ha ez így lesz, még mindig megmarad az arid területek egyéb vízhasználóinak növekvő igényeiben kifejeződő veszély, ami megnyirbálhatja azoknak a régióknak új öntözési beruházásokra fordítható tőkeerejét, ahol a múltban virágzó öntözéses mezőgazdálkodás volt a jellemző. Az öntözésnek az előbbiekben taglalt pozitív hatásai mellett a negatív hatásai is gyorsan mutatkoznak. Különösen azokon a teriileteken, ahol a 70-es évek nagy felfutásajelentkezett. A nagymértékű felszín alatti vízkivétel néhol talajvízszint süllyedését eredményezett. Ez pedig azt jelentette, hogy párhuzamosan nőtt a szivattyúzási költség, de a még nagyobb bajt az okozta, hogy csökkent a talajvíz kapilláris emelkedésé-