Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

2. füzet - Szalai György: Az USA mezőgazdasági vízgazdálkodása

180 Dr. Szalai György a beszivárgási hányad és az esőeloszlás alapján és ha valóban van lefolyás, az mennyi és mi a maximuma. Ezután megállapítja a lefolyás időtartamát. A lefolyó maximális vízhozamra és esőintenzitásra alapozva számítja az erózió mértékét. Ezt szorozva a hozzátartozó idővel, becsli a lehordott (ill. lerakott) talaj mennyiségét a vizsgált szelvényszakasz 100 pontján. Ezt a lejtő mentén lefelé haladva összegzi, hogy aztán számítsa a lejtő alján futó árokba (csatornába, gyűjtőelembe) szállított hordalék mennyiségét. Ezen a ponton azután, amennyiben az értékelés nagyobb területre vonatkozik, belép a vízgyűjtő vagy árkos erózió változat, amely tovább viszi a számítást a mélységi erózió, ill. a hordalékszállítás és lerakás meghatározására. Felépítésénél fogva a WEPP modell alkalmas lesz változatos körülmények kölcsönhatásainak kimutatására az eróziós folyamatokban. A közvetlen csapadékerózió számítása, ill. előrejelzése mellett felhasználható az olvadás okozta jelenségek, sőt az öntözés okozta erózió kialakulásának nyomonkövetésére is. 3. Öntözés A mezőgazdasági vízhasználatok az összes vízhasználat 85%-át teszik ki az USA-ban. Ennek 94%-a öntözővíz, 2%-a háztartási vízszükséglet és 4% körüli mennyiséget az állattenyésztés fogyaszt. Az öntözés 1985-ben átlagosan 5,3 millió m

3 vizet használt fel naponta. A tenyészidőszakban ez az érték meghaladta a 15 millió m

3 napi vízfogyasztást. Az Egyesült Államok kontinentális területen 1950-től 1978-ig több, mint 100 ezer km

2-rel növekedett az öntözött terület. Az összes öntözött teriilet 1978-ban valamivel meghaladta a 200 ezer km

2-t, hogy aztán 1983-ra majdnem 180 ezer km

2-re csökkenjen (I. táblázat). Az I. táblázatban megadott adatok a szántóföldi művelésnél a farmokon növénytermesztésre használt területekre vonatkoznak. Az „egyéb" területeken földi mogyorót, dohányt, étkezési babot, rozsot termesztettek. Végül a táblázat összes sora azért nem ad helyes számot, mert az öntözött teriilet tartalmaz 3771,8 km

2 másodvetésű növényállományt is. Az öntözött területek fejlesztése 1983 után lényegében leállt, illetve, kisebb növekedési ütemet mutat bizonyos átrendeződés közepette. A nyugati államokban csökkent, a keleti államokban nőtt az öntözött terület. A jelenlegi helyzet szerint az összes öntözött terület 94%-a 17 nyugati és 3 délkeleti államban összpontosul. A területi csökkenés okai az exportigények csökkentésével, a megnövekedett energiaköltségekkel és vízkészletekért folyó verseny elmélyülésével magyarázhatók. Ezzel párhuzamosan jelentős mértékben javult az öntözés hatásfoka. Ennek szemléltetéséül szolgál, hogy pl. ugyanannak a vízmennyiségnek az igénybevételével 1982-ben 20%-kal nagyobb teriiletet öntöztek, mint 1974-ben, és szövetségi szinten végzett számítások szerint a hatékonyság az 1975-ös 41%-ról 1982-re 47%-ra emelkedett. Az öntözés az egyes államokban a mezőgazdasági termelés feltétele, míg másutt, mint nálunk is, a természetes csapadékot egészíti ki. Az öntözés azonban minden eset-