Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

2. füzet - Szalai György: Az USA mezőgazdasági vízgazdálkodása

178 Dr. Szalai György teség az eltűrhető mérték alá csökken. A jóváhagyott megoldásokat a farmereknek 1995-től kötelező alkalmazni. Azok a farmerek, akik ennek nem tesznek eleget, kizárják magukat szinte minden állami kedvezményből. A jelenlegi általános talajvédelmi gazdálkodási gyakorlat mellett az erózióból adódó termékenység csökkenés kb. 1,4 millió km

2-en elhanyagolható. Ezek azok a talajok, amelyeken 100 év átlagában kevesebb, mint 2% termékenységcsökkenést tapasztaltak. Ez annál is inkább jelentéktelen, mivel szakértői becslések szerint az új technológiák és a jobb gazdálkodási formák következtében az évi termékenységnövekedés átlagosan 1% is lehet. Az erózió kiváltotta termékenységcsökkenés hosszútávú előrejelzésére alkalmazott módszerek erősen közelítőek és nem egészen alkalmasak annak feltárására, hogy a jövő technológiái és gazdasági feltételei milyen kölcsönhatást eredményeznek a talajminőséggel. Pl. ha a fosszilis energiahordozók ára növekszik, a nitrogénműtrágyák ára is növekszik az előállításhoz és szétosztáshoz szükséges energia- ártöbbletből adódóan. A nem erodált földek jövőbeli értéke jelentősen növekedhet, amiatt a képességük miatt, hogy nagy termésszinteket tudnak tartani hüvelyesek forgóba állításával. A talajvédő művelési módok használata a 80-as évek óta terjedt el. 1987-ben közel 400 ezer km

2-en alkalmazták a talajvédő művelés valamilyen formáját, szemben az 1980. évi 160 ezer km

2-rel. A leggyakoribb a növényi maradványokkal való gazdálkodás, amelynek célja, hogy a talaj felületén mulcs fedőréteget hozzon létre. Ezt csökkentett műveléssel, főleg tárcsázással egészítik ki s ezzel az eróziós talajveszteség 50%-ig csökkenthető. A művelés nélküli, a sávos művelésen alapuló és a bakhátas művelést alkalmazó gazdálkodás, amely az eróziót 75%-kal, vagy még nagyobb mértékben tudja csökkenteni, csak mintegy 6,5 ezer km

2 mezőgazdasági területen jellemző. 2. 1. Az erózió mértékének becslése, mint a talajvédelmi tervezés alapja Az eróziós talajveszteség becslésére szolgáló eljárások folyamatosan fejlődtek. Az első próbálkozásokat a szántóföldek talajveszteségének számítására a 40-es évek elején a kukorica-övezet államaiban végezték. Az általános talajveszteség-becslési egyenletet (USLE) az 50-es években dolgozták ki, majd finomították és a 60-as évek elején vezették be. A különböző erózióérzékenységű területeken eltűrhető talajveszteség-értékekhez tartozó művelési módok, növényszerkezeti változatok, növényi maradványokkal való gazdálkodás, lefolyást megszaldtó művel (pl. széles, műveleti felületeket elválasztó sáncok) képezik az alapját az USA differenciált talajvédő gazdálkodásnak (Szálai 1989). Az USLE-egyenlettel egy magyar-lengyel együttműködés során is kipróbálták és tökéletesítették (Márkus-Wojtaszek 1993), de alkalmasságát többek között vizsgálták Portugáliában is (Lima 1993). Az erdős területek erózióveszélyének kimutatására pl. Magyarországon Bakucz (1992) dolgozott ki módszert.