Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

2. füzet - Rákóczi László: A Duna hordalékjárása

A Duna hordalékjárása 145 egy 25 km hosszú szakaszon a meder újra kavicsanyagúvá válik a tározóból kilépő és a vízlépcsőn átzúduló víz fokozott kimosó ereje következtében. A vízlépcső alatt 130 km-re már a homokfrakciók dominálnak, majd újabb 50 km-rel lejjebb visszaáll a Belgrád alattihoz hasonló, finom homok meder. 4. Összefoglalás, általános következtetések A 817 000 km

2 vízgyűjtőterületű Duna évente 25-80 10? kg lebegtetett hordalékot szállít a Fekete-tengerbe. Az egy-egy mérőállomásnál évente átvonuló hordaléktömeg 5-6 szoros ingadozást mutat. A görgetett hordalék részaránya a teljes hordalékszállításban csak a felső szakaszon éri el a 10%-ot, egyébként 1% körüli. A Dunába jutó lebegtetett hordalék mennyisége a talajviszonyok mellett a csapadék (beleértve a hó- és jégolvadást is) nagyságától és időbeli eloszlásától függ. így a vizsgált időszakban (1956-85) tapasztalható csapadék és lefolyáscsökkenés a hordalékszállítás csökkenésével jár együtt. A lebegtetett hordalékhozam a legnagyobb mellékfolyók (Tisza, Száva, V. Morava) egymáshoz viszonylag közeli betorkollásánál ugrásszerűen megnő, de már a torkolati delta felett észrevehető lerakódás mutatható ki. Az emberi tevékenység időben és térben különböző mértékben, de számottevően befolyásolja a hordalék termelődését és természetes tovaszállítását. Az antropogén hatásokat főleg a duzzasztóművek, a mederkoü'ások és a folyószabályozási/árvízvédelmi építmények fejtik ki. A vízlépcsők legnagyobb számban a Duna és a mellékfolyók nagyesésű szakaszain épültek, de a vizsgálati időszakban épült a Vaskapu I. duzzasztómű is. A vízlépcsők a görgetett hordalékot teljes egészében, a lebegtetettet pedig legfeljebb 30-40%-ban megállítják, ülepítik. A duzzasztóművek alatti szabad folyószakaszokon ugyan megnövekszik a meder kimosódása, de annak mennyisége általában elmarad az ülepített hordalékéhoz képest. Ezen kívül a nagyobb esésű szakaszokon az egyes vízlépcsők duzzasztási határa egészen felső szomszédjukig terjed, így teljesen el is maradhat a kimosódás. Az évente szállított görgetett hordalék térfogatát többszörösen meghaladó mértékű ipari mederkotrás ugyancsak csökkenti az alsóbb szakaszokra jutó hordalék tömegét, mivel a felülről érkező lebegtetett és görgetett hordalék egy része a koü'ási gödrök visszatöltődésére fordítódik. A folyószabályozási művek helyi kimosódásokat és feltöltődéseket egyaránt okozhatnak, hatásuk azonban a Duna egészét tekintve többé-kevésbé kiegyenlítődik. A kontinentális Európa éghajlatának periodikus változása, amely a vizsgálati időszak második felében aszályos évek sorozatában nyilvánult meg, egyik oka annak, hogy a 20 dunai mérőállomás közül 19-nél az évi lebegtetett hordaléktömeg csökkenő irányzatú. Ez a körülmény önmagában számos előnnyel jár: csökken a tározóterek, hajózsilipek stb. fenntartó kotrásának térfogata, könnyebben tisztítható a különböző célokra kivett nyers Duna-víz, lelassul a parti szűrésű kutak vízadóképességét rontó kolmatáció üteme stb. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ugyanez az irányzat tartósabb kisvizekkel is együtt jár, tehát romlanak a hajózás és a kivételek feltételei. A vízminőség megőrzése szempontjából külön vizsgálatot érdemelne, hogy a kisvizes évek számának tartós növekedése hogyan változtatja meg a Dunába ömlő szennyvizek elemeinek transzportját, elsősorban azokét, amelyek a kolloidális lebegő szemcsékhez tapadva mozognak és időszakosan tározódnak. Ehhez a lebegtetett hor-