Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

2. füzet - Rákóczi László: A Duna hordalékjárása

A Duna hordalékjárása 143 szetes görgetett hordalék-utánpótlás évi ütemét meghaladó térfogatú mederkotrás folyt. Részleges, majd teljes kotrási tilalmat csak a hetvenes évek végén rendeltek el a Nagymaros-Budapest közötti szakaszon. Ezt követően az 1708 és 1560 fkm között kikotort anyagtélfogat az 1975. évi 4,7 • I0

6 m

3 ötödére esett vissza. A csehszlovákmagyar közös Duna-szakaszon, Nagymaros felett a kotrások évi térfogata esetenként az egymillió m

3-t is meghaladta. Feltehető, hogy a viszonylag alacsony nagymarosi görgetett hordalékhozamok, legalább is részben, ennek tudhatók be. 2. 3. A görgetett hordalék szemcseösszetételének változásai A görgetett hordalék szemcseösszetétele a hely és az idő függvényében is változik. A mozgás mechanizmusára jellemző, hogy tartós kisvizek idején teljesen meg is szűnhet, egyébként kis- és középvíz idején sávokban, a keresztszelvény egy, vagy több részén fejlődik ki és csak a nagy árvizek idején terjed ki a teljes mederszélességre és a mederanyag összes szemcsefrakciójára. Az oszüák Duna-szakaszra vonatkozóan Schmutterer (1961) ad mértékadó szemcseátmérő értékeket: a 2092 fkm táján 37 mm, a 2084 fkm-nél 22 mm és Bad DeuLschAltenburgnál 13 mm. A legfelső mintavételi helyen az anyag 2,3%-a volt 3 mm-nél finomabb és 6,5%-a 70 mm-nél durvább. A magyar szakaszon Bogárdi (1971) adatai alapján a görgetett hordalék átlagos szemátmérője az említett legalsó osztrák adattal egyezően 10-15 mm között ingadozik, de Nagymarosnál már csak 0,2-0,3 mm között és Mohácsnál is 0,3 mm körüli. Az Al-Dunán a Vaskapu I. vízlépcső üzembehelyezése utáni időszakban mindenütt kisebb-nagyobb mértékű finomodás észlelhető. A szemcseátmérő-csökkenés mérséklődik a Duna torkolatához közeledve, de még a 80,5 fkm levő Ceatal Izmail állomáson észlelhető. 3. A Duna mederanyagának szemcseösszetétele Az alluviális folyók mederanyagának szemcseösszetétele térben és időben még nagyobb változékonyságot mutat, mint a görgetett hordaléké. Bár a mederanyag mintavétele egyszerűbb feladat, mint a görgetett hordaléké, egyes országokban egyáltalán nem, vagy csak igen ritkán vesznek mederanyag mintákat. Egy nagyobb folyó mederanyagát, mint a Dunáét is, nem lehet kereszt-szelvényként egy-egy mintával jellemezni, mert egy szelvényen belül egyidejűleg létezhetnek feltöltődő, kimosódó és állékony szakaszok és így azok szemösszetétele is teljesen eltérő lehet. Sokan csak ezt a hely szerinti változékonyságot ismerik fel, holott a szelvény jellemző szemösszetételi görbéi időben is nagy mértékben változhatnak. A Szilisztra és Aschach közötti Duna-szakasz mederanyagmintáinak szemösszetételi változásait a 8. ábra mutatja be (Rajnov el al. 1979). A szemösszetételi görbék kifejezésre juttatják a mederanyag fokozatos, de nem folytonos finomodását az osztrák folyószakasztól a Duna torkolatáig. Látható, hogy az osztrák szakaszon páncélozódást mutató kavicsmeder a magyarországi szakaszon megszűnik és Bezdántól lefelé gyakorlatilag homokmedrű a Duna. A Vaskapu I. vízlépcső alatti viszonylag rövid, mint-