Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

2. füzet - Rákóczi László: A Duna hordalékjárása

142 Dr. Rákóczi László 2. 2. A beavatkozások hatása a görgetett hordalékjárásra A duzzasztóművek és az ipari célú (nagy térfogatú) mederkotrások még nagyobb hatást fejtenek ki a görgetett, mint a lebegtetett hordalékmozgásra (Rákóczi 1990). A felülről érkező görgetett hordalék ugyanis teljes egészében megáll és felhalmozódik a duzzasztási határ környezetében, tehát nemcsak a 30-40%-a ülepszik le, mint a lebegtetett hordalék esetében. A kotrási gödrök létesítése főleg a görgetett hordalékmozgásra gyakorol pontosan nem kiszámítható, időszakos, de többirányú befolyást. Egyrészt a durvább szemcsékből álló, esetleg megállapodott és igen ellenálló természetes mederburkolat eltávolításával az addig állékony finomabb szemcsék gyakran igen nagy tömege szabadul fel és indul mozgásnak. Másrészt a nagyobb és mélyebb gödrök a vízfolyás szerint felfelé hosszan tartó kimosásokat, mederátrendeződési folyamatokat indítanak meg a vízfelszínre gyakorolt leszívó hatásuk nyomán előálló helyi esésnövekedés következtében. Ez utóbbi folyamat mindaddig nem szűnik meg, amíg a kotrási gödör részben lebegtetett, de főleg görgetett hordalékkal annyira fel nem töltődik, hogy a leszívás hatása elenyészővé válik. Abban a gyakori esetben, amikor a kikotort hordalék évi mennyisége többszörösen meghaladja az utánpótlódó hordalék tömegét (túlkotrás), a fentí folyamat igen sokáig fennállhat, mivel a visszatöltődés egyedüli vagy fő forrása a gödör feletti mederszakasz kimosható mederanyaga lesz. Bauer {1965) részletesen elemzi az 1960 előtt épült duzzasztóművek és nagyarányú kotrások hatásait, amelyek nyomán erőteljesen csökkent a német Duna-szakasz görgetett hordalékszállítása. Az 1952-ben létesített Böfinger Halde (2582 fkm) vízlépcső tározóterében évente átlagosan 19 000 m

3 a1, azaz 34 • 10

6 kg a1 görgetett hordalék rakódott le. Az 1894-ben indult az azóta erősen csökkent ütemű kotrási program szerint 1960-ban még mindig 140-150 000 m

3 kavicsot emeltek ki évente a német folyószakaszon. A német Duna-szakasz mellékfolyóinak görgetett hordalékszállítása, az Hier eredetileg évi átlagos 54 • 106 kg a1 hordaléktömege 1952-re a felére csökkent, majd a Böfinger Halde vízlépcső üzembehelyezése után gyakorlatilag megszűnt. A Lech 180 • 10

6 kg a1 hordaléktömege is előbb megfeleződött, majd 1960-ra nullára csökkent. Az Isar 17 • 10

6 kg a1 görgetett hordaléktömege 1960-ban még csak kissé csökkent (160 • 10

6 a1), ám ma már 90 • 10

6 kg a

_

1~nál tart és nincs kétség afelől, hogy az alsó szakasz belépcsőzésével ez is meg fog szűnni. Az Inn az első duzzasztómű megépülése előtt átlagosan 540 • 10

6 kg a1 görgetett hordalékot szállított a Dunába. Ez 1960-ban már csak 180 • 10

6 kg a1 volt, majd teljesen megszűnt. Az osztrák vízlépcsők görgetett hordalék visszatartó hatására vonatkozóan Kobilka és Hauch (1982) az ybbs-persenbeugi duzzasztómű tározóterének feltöltődését vizsgálta és az üzembehelyezés utáni első négy évben 1,44 • 10

9 kg görgetett hordalékot mutatott ki. Az 1968-ban üzembehelyezett wallsee-mitterkircheni duzzasztómű felett 1973-ig 44 km, 1973-tól 1979-ig 28 km hosszú szabad folyószakasz volt, így az ezek medréből kimosódott görgetett hordalékot a tározó felső széle állította meg. A nagyvizes években (1970, 1975) tekintélyes hordaléktömeg rakódott itt le: 540 • 10

6 kg illetve 720 • 10

6 kg. A lerakódott kavicsanyagot mindkét említett vízlépcső esetében csaknem teljes egészében kikotorták. A csehszlovák-magyar közös és a magyar Duna-szakaszon 1968-tól a termé-