Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
2. füzet - Rákóczi László: A Duna hordalékjárása
132 Dr. Rákóczi László vízmennyiség (V a) szorzataként állítottuk elő. A töménység ill. a lebegtetett hordalékmennyiség évi átlagértékei elég jelentős eltéréseket mutatnak. Az évi közepes hordaléktöménység is csökkenő irányzatot mutat a vizsgált 30 éves időszakban, azonban a csökkenés kisebb mértékű, mint az évi hordaléktömeg esetében. A két paraméter változásának irányzata elvileg akár ellentétes is lehetne. Annak, hogy a töménység is csökken, az az oka, hogy az évente szállított lebegtetett hordalék tömege nagyobb ütemben csökken, mint az évente lefolyó vízmennyiség. Míg ugyanis az utóbbi elsősorban az időszakos éghajlatváltozás hatására áll elő és a tározókban átmenetileg visszatartott vízmennyiség csak másodlagos szerepet játszik ebből a szempontból, a Duna és mellékfolyóinak legújabbkori belépcsőzése egyszer s mindenkorra óriási hordaléktömeget von ki a szállításból. A lebegtetett hordaléktömegek csökkenő tendenciájához hozzájárul az évente lefolyó víztömegek csökkenése is, hiszen kiugróan nagy hordalékhozamok az átlagon felüli nedves években fordulnak elő. Feltételezhető, hogy egy 10-20 évvel korábban kezdődő vizsgálati időszak alapul vétele esetén a csökkenés trendje kisebb lenne, azonban tekintetbe kell venni, hogy 1956 óta számos vízlépcső épült a Dunán és mellékfolyóin, így a vízjáráson kívül ezekJiordalékvisszatartó hatása a másik legjelentősebb tényező a tapasztalt trendek kialakulásában. Nem véletlen tehát, hogy a csökkenés mértéke a legnagyobb a Vaskapu 1. és II. vízlépcsők alatt elhelyezkedő Orsova (Turnu Severin), Szvistov és Szilisztra állomások adatsoránál. /. 2. Antropogén hatások a lebegtetett hordalékjárásra A Dunán és mellékfolyóin az 1956-85 közötti időszakban számos duzzasztómű épült. Bár ezek magassága és tározótere igen eltérő, kisebb vagy nagyobb mértékben mégis megváltoztatták a természetes víz- és hordalékjárást. A vízszínesés hirtelen és jelentős csökkenése nyomán a tározókban előálló hordaléklerakódás, továbbá az alulról nem befolyásolt alvízi folyószakaszon a megnövekedett hordalékmozgató erő következtében fellépő, fokozott meder kimosás, azaz hordaléktermelődés a duzzasztómüvek által előidézett legfontosabb hatások, amelyek a folyók lebegtetett hordalékjárását befolyásolják. Inkább helyi jellegű, de a hordalékszállítás és lerakódást számottevően módosító antropogén hatás a mederkotrás, amely esetleg a mellékágakra is kiterjed. A Duna Pozsony feletti szakasza lebegtetett hordalék viszonyainak jellemzésére a 3. ábrán egy német (Passau) és két osztrák (Linz és Bad Deutsch-Altenburg) mérőállomás évi lebegtetett hordaléktömeg adatainak idősorait tüntettük fel a Linznél lefolyt évi vízmennyiségekével és a lebegtetett hordalék mennyiségek (G s a) és töménységek (c s a) trendjével együtt. Az Inn hatása annak ellenére is nagyságrendi hordaléktömeg-növekedést okoz Linznél, hogy az Inn-torkolat és Linz között 1956 óta Jochensteinnél, 1964 óta Aschachnál és 1974 óta Ottensheim-Wilheringnél duzzasztóművet üzemeltetnek. Ezek hordalék-visszatartása következtében a linzi hordalékszállítás kevésbé hordalékos években szemmel láthatóan közeledett a passauihoz az 1964 előtti helyzethez képest. Linz és Bad Deutsch-Altenburg idősorainak összevetésénél figyelembe kell venni, hogy míg Passau és Linz között az említett három vízlépcső épült, addig a Linz alatti 248
