Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

2. füzet - Domokos M.-Hock B.-Kardos M.-Koch Gy.: Vízfolyások osztályozása vízkészlet-járulék megállapítása érdekében

Vízfolyások osztályozása vízkészlet-járulék megállapítása érdekében 119 séget jelöli (a Delphi-módszerrel előállított 32 ilyen függ vény kapcsolat közül hármat: az oldott oxigénnek, a pH-пак és a fekál koliformszámnak az „általános vízhasználatok" esetében érvényes hatásmutató-görbéit, konfidencia-sávjaikkal együtt, az 1. ábrán mutatjuk be); - Harmadik lépésként minden minősítendő vízfolyás-szakaszra s a négy vízhasználati osztály mindegyikére külön-külön megállapították a 8 vízminőségi változó mért (jellemző) értékét s ezekhez az 1. ábráihoz hasonló görbékről leolvasták a 8 hatásmutató-értéket, amelyek közül, Ott (1978) nyomán, mindig a legkisebb, tehát legkedvezőtlenebb értéket tekintették mértékadónak („minimum operátor" elve); - Utolsó lépésként minden vízfolyás-szakaszt, vízhasználati osztályonként külön-külön, mértékadó (legkisebb) hatásmutatója alapján 5 kategória valamelyikébe sorolták úgy, hogy ha pl. a mértékadó hatásmutató értéke 80 és 100 közé esik, akkor az adott vízfolyásszakasz mindenre alkalmasnak (I. kategória), ha pedig 0 és 20 közé esik, akkor mindenre alkalmatlannak (V. kategória) minősül. Jelen - vízminőségi és vízmennyiségi szempontokat együttesen érvényesítő tanulmányunkban Smith (1990) kivonatosaiysmertetettt művéből módszertani tapasztalatként leginkább a Delphi-módszer alkalmazásának módját, és ezen belül - egyszerűsített alakban - a hatásmutató-függvények alkalmazását hasznosítottunk. A „minimum operátor" elve helyett viszont az „aggregációs ősszeg-függvény" elvét alkalmaztuk, vagyis egy-egy vízfolyás-szakaszt nem a hatásmutató-sorozatából kiválasztott egyetlen szélsőérték alapján, hanem a hatásmutatók összege alapján minősítettünk. 2. A vízfolyás-szakaszok osztályozásának feltételei Feladatunk szerint az ország felszíni vízkészlet-bázisainak (természetes és mesterséges vízfolyás-szakaszainak, valamint nagyobb tavainak) mindegyikét a belőle történő vízkivételért kiszabandó vízkészlet-járulék szempontjából négy kategória valamelyikébe soroltuk úgy, hogy az I. osztályba való tartozás esetén a legkisebb, a IV. osztály esetén a legnagyobb vízkészlet-jánilék legyen fizetendő. A vízfolyás-szakaszok osztályba való sorolásakor a következő négy fő feltételt, ill. mutatót érvényesítettük: - a vízfolyás-szakasz mértékadó hasznosítható vízkészletének kihasználtságát; - a vízfolyás-szakasz átlagos vízminőségi állapotának megfelelőségét; - a vízfolyás-szakasz hasznosítható vízkészletéhez hozzájáruló, tározásáből eredő vízkészlet-többlet hányadát; - a vízfolyás-szakasz hasznosítható vízkészletében a más vízgyűjtőről átvezetett vízkészlet hányadát. A fenti négy feltétel kiválasztásával ka|)csolatban megjegyezzük: Mind a négy mutatót úgy választottuk meg, hogy minél nagyobb a mutató értéke, annál nagyobb legyen a fizetendő vízkészlet-járulék. Az első két mutató érvényesítésének szükségessége magától értetődik, de ugyancsalkönynyen belátható a második két mutató figyelembevételének célszerűsége is, hiszen az utóbbi kettő a hasznosítható vízkészlet növelése érdekében tett - „extraprofitot" eredményező - nemzetgazdasági erőfeszítést ill. ráfordítást (pl. tározó-létesítést, csatornarendszer-kiépítést és üzemeltetést) jelez, amely miatt feltétlenül indokolt lehet a vízkészlet-járulék növelése.