Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A Fenyő-gát katasztrófájának megelőzése 105 5. 7. Az a/vízi oldal kőszórásos megtámasztása A töltés alvízi oldalán lévő piezométerkutak adatait vizsgálva megállapították, hogy a gáttest talajtöréssel szembeni biztonsági tényezője 1,1-re esett vissza. A stabilitás megteremtése érdekében a töltés megtámasztására az alvízi oldalon 1988 decemberében kőszórást alkalmaztak, így nagyobb biztonsági tényező értéket sikerült elérni (1, 4), (2. ábra). 5. 2. Résfal építése A töltés nem eléggé vízzáró volta, valamint a szivárgórendszer egy részének működésképtelensége miatt a főgáton keresztül résfalat építettek (1700 in

2) és ezt összekötötték a gát alapjával (2. ábra). Ez a megoldás a hibát már a forrásánál szünteti meg. A 4. ábra a résfal tetejét és az annak védelmére elhelyezett fóliaterítést mutatja. A háltérben az oldalbukós árapasztó és a jobb part látható, ezenkívül megfigyelhetők a felvízi rézsűt burkoló terméskövek is. 4. ábra. A résfal felső szintje az injektáló csővekkel 5. 3. Az alap injektálása A máHoltnak és csúszásra hajlamosnak feltételezett részen injektálást végeztek (30 fúrás és 16,85 m

3 tömítőanyag). A fúrásokat az alap alá 5 m mélyre hajtották le, egymástól 1,5-3 m távolságban. A 4. ábrán a résfal teteje látható az injektáló csövek felső végével.