Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A Fenyő-gát katasztrófájának megelőzése 103 A mozgások általában kisméretűek, mind magassági, mind vízszintes értelemben: 10-30 mm az X, az Y és a Z irányban. Ezzel szemben Y irányban hosszú időtartamú, szignifikáns mozgások vannak a B1 (a leürítő mellett), az A2 (a gátkoronán) és a B6, B7 (a másodlagos gát rézsűjén) köveken. Az X-Y értelmű elmozdulások a 15 cm-t, a Z értelmű elmozdulások pedig a 6-7 cm-t érikel a B1 és B7 köveken. Mégis kétséges a mérések jellemző volta, tekintve, hogy a B1 és B7 kövek a rézsűpadka közelében vannak, és elképzelhető, hogy az A2, B6 és B7 kövek a felszíni réteg eróziója miatt csúsztak le. A B1 mozgását egyaránt magyarázhatja a leürítő közelsége és ennek a résznek a nehéz tömöríthetősége. Végeredményben, a kövek nagy részének nagyon kis mozgásai (Z értelemben 20 mm mértékű a gát tetején és 15 mm a padkán) azt mutatják, hogy az építményen az elméletileg várható süllyedések jöttek létre (melyek hosszú idő alatt következtek be) és, hogy az anyagot jól tömörítették. 2. Л gát meghibásodása A DDAF (Direction Départemantale de l'Agriculture et des Főrets = Megyei Mezőgazdasági és Erdészeti Felügyelet) kérésére 1988. szeptember 6-án, teljesen telt tározó mellett, helyszíni bejárást végeztek, amelynek során az alvízi rézsűn, a padka alatt két nedves részt figyeltek meg. Az első nedves réteg közvetlenül a zsilipház fölött helyezkedett el és ott gyenge, de jól látható vízfolyás kezdődött. A gátfelügyelő szerint a vízfolyás újabb keletű volt. A második nedves réteg kissé a padka alatt, nem messze a jobb part végétől jelent meg és a rézsűfelületen több négyzetmétert érintett. Ezen a rézsűfelületen dús növényzet volt. A talaj felpuhult és 2-3 m

2 kiterjedésű csúszások is keletkeztek. Ezeket a károsodásokat korábban nem jegyezték föl. A bejárás nyár végén, száraz időszakban történt. A megelőző csapadékhullás után is hosszú idő telt el, így kizárhatták azt a feltételezés, hogy a víz a rézsűn a csapadékból vagy a folyóból származott. Első lépésként javasolták a két terület folyamatos figyelését, a kifolyó vizek összegyűjtését és azok mérését, a terület felszíni megjelölését (kicövekelését) a nedvesedés kiterjedése esetleges növekedésének meghatározására, valamint a rendszeres fényképezést. Az október 17-i helyszíni bejárás során - még mindig telt tározó mellett - megállapították, hogy a jobb partnál lévő területrész egyre jelentősebb rendellenességet mutat. A gát csúszása határozottan megfigyelhető volt egy 8 m-es szakaszon, 2 m-rel a gátkorona szintje alatt. A zsilipkamra épülete körül, egy árok létesítésével lehetővé vált a szeptember 6-án jelentkezett víz összegyűjtése. A becsült vízhozam 0,0001-0,0002 m

3 s~' volt. Ekkor elhatározták a tározó leürítését. Október 19-én 0,30 m-rel alacsonyabb duzzasztási szint mellett a jobb parton újabb csúszás kezdődött 5 m-rel balra az előzőtől. November 7-én a duzzasztás szintje már 3 m-re volt a normál duzzasztási szint alatt és ennek eredményeként az alvízi oldalon az átszivárgások gyakorlatilag megszűntek. Ezzel szemben az alvízi rézsűn a csúszási helyek kiterjedtebbek lettek. A jelenség a töltéskorona alatt a jobb oldaltól a tolózáraknáig szinte a rézsű teljes hosszán megfigyelhető volt. Ez is jelezte, hogy valóban ideje volt a duzzasztási szintet jelentősen csökkenteni. November 17-én a duzzasztási szint 434 m körül volt (5 m-es süllyedés). A pórusvíznyomásmérő cellákat újra üzembe helyezték és ettől kezdve rendszeresen leol-