Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXV. évfolyam 1993. évi 1. fi

lzet A „FENYŐ-GÁT" KATASZTRÓFÁJÁNAK MEGELŐZÉSE PAUL ROYET és GRESZ ISTVÁN A turisztikai céllal épült tározó a Beaujolais hegység nyugati lejtőjén helyezkedik el, Cublize községnél, és a Reins patakot duzzasztja föl (1. ábra). Á vízgyűjtő nagysága 84 km

2, a tározó térfogata 2 millió m

3, a vízfelület 0,35 km

2. A gát altalaja gránit, helyenként erősen repedezett, a gát anyaga gránithomok, szerkezete közel homogénnek tekinthető, térfogata 60 (XX) m

3. A töltéstest maga két részre tagolódik: fő- és mellékgátra. A gátkorona szintje 442 m (a magasságok a franciaországi magassági alapsíkra vonatkoznak), szélessége 8 m, 6 m-es aszfaltozott úttal, hossza 200 m. A gát legnagyobb magassága a főgát esetében 16 m, a mellékgátnál 8 m. A felvízi rézsű hajlásszöge alul 1:3, felül 1:2,5 az alvízi rézsű alsó része 1:2, a felső 1:1,5 lejtésű. Az oldalbukós árapasztó a jobb parton van, küszöbszintje 439 m, a bukóéi hossza 36 m. Az alvízcsatorna a gáttengelytől 100 m-re csatlakozik az eredeti mederbe. Az ideiglenes vízelvezést a gáttestbe beépített, annak közepén található, természetes domb jobb oldalán lévő árokban elhelyezett <p 1800 mm-es vasbeton csőalagút biztosította. Az alagutat később a felvíz felől vasbeton fallal lezárták, azóta az csak az alvíz. felől maradt megközelíthető és ellenőrizhető. A leürítő szerkezet <p 800 mm-es, az alagútba bebetonozott öntöttvas cső. A felvízi tolózár hidraulikus, az alvízi kézi működtetésű. A gát alapozása céljából körülbelül 1,5 m vastag talajréteget termeltek le a gát helyén, a gát tengelye alatt pedig 2-3 m mély és 4-5 m széles árkot ástak. Az árkot körülbelül 1 m-rel tovább mélyítették az alapkőzetbe, kisebb szélességgel. A lehorgonyzó zóna árkának alapját soványbetonnal töltötték ki, majd a töltést vékony rétegekben, tömörített agyagból építették (2. ábra). Vízszintes szivárgó csak a főgát jobb oldalán van, a túlfolyó és az ideiglenes elvezető műtárgy között. A drénrendszer egyrészt egy szivárgó szőnyeg, amely geotextíliával van körülvéve, másrészt ettől az alvízi töltéslábhoz kivezető árokrendszer, amelynél nem alkalmaztak geotextíliát. A függőleges szivárgó 9,5 m magas, mely a szivárgó szőnyeg fölött másfél méterrel kezdődik és tározó üzemvízszintje alatt két méterrel fejeződik be. Az építés során a kavics és a gát anyaga közé nem tettek szűrőt és két szivárgó között nem létesítettek kapcsolatot (2. ábra). A gátépítés 1977 áprilisától 1978 októberéig tartott. Az alapozás és a horizontális drén árka fölött a gát első rétegei 1-1,5 m-es rétegben, agyagból készültek. A továbbiakban az anyagnyerő helyek legnagyobb agyagtartalmat mutató részeiből származó anyagot építettek be a felvízi oldalon. A töltés tömörítését gumihengerekkel végezték. Meg kell jegyezni, hogy az eredeti tervben vízzáró agyagmagos gát szerepelt. Néhány agyagtalaj magas víztartalma és azok kiszárításának lehetetlen volta (az építkezés ideje alatt uralkodó szélsőséges meteorológiai körülmények miatt), homoЛ kézirat érkezeit: 1993. III. 13. Paul Royet oki. mérnök, a CEMAGRHF Air-cn Provence osztályvezetője Gresz István oki. mérnök, a VITUKI Consult Rt munkatársa.