Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

1. füzet - Bratán Mária-Hajós Béla: A Duna Tolna megyei mellékág/holtág-rendszere

86 Bratán M. és Hajós В. A Tolnai-Duna északi részén jelentkező üdülési, fürdési igények és az öntözési vízkivételek és temészetesen a halászat általában a magasabb vízszinttartást követelik meg. Ezzel szemben, mint ellenérdekű fél az erdészet jelentkezik, amely a korábban vízjárta területeket fásította, így a vízszintek emelése a mélyebb fekvésű erdők művelését akadályozza, illetőleg kipusztulással fenyegeti. A Tolnai-Duna vízszintszabályozása, vízpótlása két módon is lehetséges. A Sió árvízkapu duzzasztásával különösen a déli rész volna feltölthető. Ennek korlátja egyrészt a Sió rossz vízminősége, másrészt az erdészeti szervek folyamatos tiltakozása. A másik lehetőség a doromlási szivattyús dunai vízkivétel, amelynek segítségével az öntözési idényben a vízállás az előírt szinten tartható. Az üzemelési költségek az öntözést terhelik, az öntözés igényeit meghaladó kívánalmak kielégítése pénz hiányában kétséges. A Tolnai-Duna üdülési célú hasznosítása a felújítás után, elsősorban a Mádi Kovácsés Bartal-zsilip közötti szakaszon alkalmas, ahol - a jelenlegi üzemi vízszintek tartományában - az 5,37 km hosszú vízfelület átlagos szélessége 100-150 m között változik. A vízszintek emelése a környező mezőgazdaságot és erdészetet károsítaná. Ebből kifolyólag a vízfelület és vízmélység növelése, ami az üdülési feltételek biztosításához feltétlenül szükséges, kizárólag mederkotrásokkal képzelhető el. Az iszap eltávolítása, a medertérfogat növelése mellett, a vízminőséget is kedvezően befolyásolhatja. Az üdülés-fejlesztési programban a Tolnai-Duna esetében is szervesen csatlakozik a megfelelően kiképzett strandok kialakítása, a közvetlen vízgyűjtő csatornázása és koncentrált szennyező helyek felszámolása. Az utóbbiak közül elsősorban a holtágra telepített libanevelő megszüntetését kell szorgalmazni. Az elmondottak alapján a Tolnai-Duna fejlesztési lehetőségei úgy összegezhetők, hogy a jelenlegi öntözési célú vízpótlás figyelembevételével az üdülési lehetőségeket a szennyvíztisztítás teljes megoldása esetén a Bartal- és a Mádi Kovács-zsilip közötti szakaszon lehet kialakítani. A halászat részére viszont a déli szakaszon kell a lehetőségeket megteremteni. A fejlesztések mindkét esetben csak jelentős kotrások segítségével képzelhetők el. A Bartal-zsilip feletti szakaszt - a már említett szűrőmező szerep miatt - a jelenlegi állapotban kell megtartani, ami az esetleges doromlási betáplálás esetén fokozott szerepet kaphat. 5.2.3. A bogyiszlói Holt-Duna van a legkedvezőtlenebb helyzetben az összes Tolna megyei holtág közül. A holtág és a Duna kapcsolatát a Bogyiszlói-főcsatorna jelenti. A főcsatornán keresztül a Holt-Duna egyrészt megcsapolható, másrészt megfelelően magas Duna-vízállás esetén lehetőség van némi vízpótlásra. Kisebb átalakítással és gravitációs lehetőségeket biztosító árokrendszer segítségével a betáplálás északi irányból a doromlási szivattyúteleppel is biztosítható. A kedvezőtlen helyzet másik oka, és ez a fő ok, hogy Bogyiszló szennyvizei hosszú idő óta tisztítatlanul folynak be a Holt-Dunába. Ezt az állapotot meg kell szüntetni. A szennyvízterhelések kizárása érdekében szükséges Bogyiszló község legalább részleges csatomázása, főleg a holtággal szomszédos területeken, valamint egy nyomócső megépítése a tolnai szennyvíztelep felé. A csatornázási munkákat össze kell kötni a belvízi vízrendezésekkel, a bemosódás csökkentése érdekében. A holtág vízgyűjtőjén gondoskodni kell a szennyező források felszámolásáról; a legtöbb gondot itt is egy a vízre települt baromfitelep jelenti.