Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXIV. évfolyam 1992. évi 4. fü

zet SZÁZ ÉVE ÉPÜLT A BIHARI FELFOGÓ-CSATORNA GÓG IMRE A Körösök vidékén az ármentesítő társulatok, a múlt század második felében, a sorozatos árvízkatasztrófák miatt nagy erővel építették töltéseiket. Még be sem fejezték ezen munkáikat, amikor keservesen tapasztalhatták, hogy nem elégséges a területeket a folyók kiöntéseiből megóvni, védekezni kell a belvizek ellen is. A Sebes-Körös és Fekete-Körös közti Királyerdő (1. ábra), a bihari dombvidék 250-450 m Af. nyugati nyúlványain - 612 km

2 kiterjedésű területen - keletkező külvizek, esőzésből és hóolvadásből összegyűlt belvizek rendkívüli károkat okoztak a mentesített, alsó 85-95 m Af. átlagos magasságú árterületen. Ez a mentesített rész keletről nyugat felé, északról délnek irányuló szelíd lejtésű terület. A Királyerdő a Bihar-hegység északnyugati ága, főleg jura - és krétakori mészkövekből épült fel. Délen a Belényesi-medence, északon a Sebes-Körös völgye, keleten a Vigyázóhegység határolja. A hegység keleti peremén, a szűk és mély Setét-völgy (Jád) közelében húzódó felszín megközelíti az 1000 m-t. Innen nyugat és északnyugat felé a hegység magassága egyre csökken. Damistól nyugatra 743 m, a Révi-szoros felett 643, a további magaslatok csak 500, majd 400 m-esek. A mészkőben itt sok a karsztjelenség. A felszínt mély szakadék völgyek, dolinák, barlangok tarkítják. A barlangok közül a Meziádi-, Révi-barlangot és a Szelek-barlangját csodálatos cseppkőképződmények teszik különösen vonzóvá. A középkorban Erdőhátnak hívták e tájat. Újabban a Királyerdő neve azzal kapcsolatos, hogy az erdővel borított hegyek, egykor a király birtokában voltak. E területről a Gyepes, Kölesér, Korhány, Toprongyo, Inándi és Görbedi patakok és Barakony-ér (1. ábra) jelentékeny mennyiségű vizet szállítottak csapadékos időszakban az alsó területekre. Ezek a lefolyt vizek csaknem ugyanannyi kárt okoztak mint az árvizek, és elöntöttek huszonkét település határában kereken 330 km

2 területet. E nagykiterjedésű alsó vidék a Sebes-Körös vízszabályozó Társulat, a Hosszúfoki Ármentesítő Társulat és a Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat területére esett. A Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat, már a főfolyó védgátjainak építésekor töltéssel látta el a Gyepes és Görbedi patakokat. Az elkészült töltések gyengének és alacsonynak bizonyultak és emiatt az 1881. évi árvíz áthágta azokat. A kitört vizek elöntötték Nagyszalonta város határát, Nagy-gyanté és Varsányhely pusztákat (Korhely 1916). Az érdekeltek belátták ezután, hogy az árterületet csak úgy mentesíthetik, ha a kártékony külvizeket sikerül felfogni és élő folyókba bevezetni. A Gyepes-patak vizét a Fekete-Körösbe vezették. Az Inándi-patak vizét - melyet többszöri méréssel 21 m

3 s"

1 mennyiségűnek találtak - a Sebes-Körösbe akarták vezetni. A vidék belvizektől való mentesítésével kísérleteket végzett Kiss Elek osztálymérnök is. 1873-ban sor került a belvíz szempontjából jelentős Kölesér és Korhány patakok szabályozására. Tisza Kálmán társulati alelnök felkérésére Kvassay Jenő, mint fiatal kultúrmérA kézirat érkezett: 1992. IX. 11. Góg Imre a Körös vidéki Vízügyi Igazgatóság (KV VÍZIG, Gyula) nyugdíjasa.