Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
4. füzet - Domokos Miklós: Összesítő vízmérleg és szimulációs rendszermodell
392 Domokos Miklós másodrendű Markov-lánc a-ra vonatkozóan - a leggyakrabban elfogadják, hogy egyenlő 1-gyel (loucks 1969) vagy 2-vel (Krajewski 1971). Az a értéke elvileg is véges, hiszen a vízhozam ún. keverő sztochasztikus folyamat, vagyis olyan, amelynek kellően távoli elemei függetlenek egymástól. A 6-vel kapcsolatban a leggyakoribb a b = 0 feltevés (Csermák 1968, Filipowski 1969). Az i-edik utáni részidőszakok 7,+ 1 stb vízigényei a (4) egyenleten keresztül amúgyis visszahatnak az optimális/ z stratégia kiválasztására. - A feladat jelentősen egyszerűsödik, ha akár egyetlen eleve adott tározórendszerhez (3W vektorhoz) - vagy akár egyetlen tározóhoz - kell optimális stratégiát keresni (.Dyck-Schramm 1968, Loucks 1969, Csermák 1970, Krajewski 1970), akár pedig ha vlaamelyik okból - a lehetséges stratégiák számát lényegesen szűkítve - csak egy vagy néhány stratégiát engedünk meg, s ezekhez keressük az optimális tározótérfogatkombinációt. Az első esetben további egyszerűsítést jelent, ha a (4) feltétel helyett csupán a n m 2 X щ-Min ! ( 5) =1 j=1 feltétel teljesülését tűzzük ki célul. - Egy másik közelítési lehetőség, hogy a és f z közül az egyiket feltételesen rögzítettnek tekintik s a másikat optimalizálják, majd az utóbbit tekintve adottnak, az előbbit optimalizálják, mindaddig ismételve ezt az iterációs eljárást, amíg S^-ra és/ z-re egyaránt optimális megoldást kapnak. - Filipowski: (1969) modelljáben nem korlátozza ugyan sem a stratégiák, sem a tározótérfogat-kombinációk számát, viszont - gazdasági szempontból vitathatóan a (4) egyenletben szereplő kéttagú összegnek csak a második tagját minimalizálja (matematikailag: megköveteli az I,j = Yegyenlőséget, ill. felteszi, hogy = oo minden i-re és j-re). Ebben a modellben a stratégiát a tározók együttműködési tényezőinek mátrixa írja le; a megoldás a mátrix olyan változatának a megkeresése, amelyhez tartozó ráfordítás a legkisebb. Az optimális mátrix megkeresése (pl. Monte Carlo-módszerrel) még viszonylag egyszerű rendszerek esetében is szinte elvégezhetetlen mennyiségű próbálkozást igényel. - Csermák szimulációs modellje (1968,1971) lényegében a Filipowski-modell továbbfejlesztett változata. Matematikailag alig, tartalmilag azonban lényegesen különbözik tőle, amennyiben a (4) egyenletet eredeti (nem pedig csonkított) alakjában érvényesíti. Emiatt a lehetséges együttműködési mátrixok száma nbagyságredileg is nő, a Csermák-moúcW számításkapacitás-igénye a Filipowski-félének is a többszöröse. - Kolobajev (1969) modellje, a (4) koncepciónak megfelelően, a költségek minimalizálását tűzi ki célul. A kocepciót annyiban egyszerűsíti, hogy nem tűr mennyiségi vízkorlátozást (I t ] = Y^ z> minden z-re), viszont a rendszer EVM vízminőséggel kapcsolatos elemeit is érvényesíti. - A gyakorlati megvalósíthatóság érdekében előszeretettel egyszerűsítik a (3) (4) modellt olymódon, hogy a feladat lineáris - esetleg kovex vagy dinamikus - prog-
