Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
4. füzet - Domokos Miklós: Összesítő vízmérleg és szimulációs rendszermodell
388 Domokos Miklós A Balaton-modellnek három változata készült el (Gilyénné Hofer-Domokos 1981 és 1984, Domokos-Gilyénné Hof er 1982). A második változatban (.DomokosGilyénné Hofer 1982) részben észlelt bemenő adatokat, részben Kardos (1973) módszerével generált vízhozamokat és az utóbbiaktól nem függetlenül generált vízigény-adatsorokat is alkalmaztak. A rendszer igen egyszerű vízforgalmi modelljét a 2. ábra szemléleti, amelynek betűi a vízforgalom következő elemeit jelölik: Za tó ún. természetes vízkészletváltozása; AX- a tározók és nádastavak párolgási vesztesége; T- a Balatonból (rendszertechnikai absztrakcióval: közvetlenül a tározókból) a Sióba hasznosítatlanul lebocsátott (fölös) vízmennyiség; ± U - a Balaton és a hipotetikus tározó közötti vízcsere; / - a rendszer vízhasználóinak eredő frissvízigénye; Y - a vízigény kielégített része; У - a vízhasználóknak a rendszerbe visszabocsátott (használt) vize; S a S H és 5дг: a hipotetikus tározó csak vízminőségi (nádastavas), csak vízhasznosítási és mindkét célra használható része; W - az utóbbi két tározórészben lévő vízmennyiség; végül i és j az év és a hónap jele. A 2. ábra szerinti szimulációs vizsgálatot az 5 = S^ + eredő hipotetikus vízhasznosítási térfogat különböző értékeinek és az észlelt ill. generált víztáplálás- és vízigény-idősoroknak összesen 16 kombinációjára (16 szcenárióra) végezték el, amelyekről a II. táblázat ad áttekintést. Minden egyes kombináció esetében a szimulációs vizsgálat végeredményeképpen a rendszer-működés eredményességének négy természetes mutatóját számították: - a vízhasználók vízigényének kielégített hányadát (R = 2 Y/EI, %), - a Balaton előírt szabályozási vízszinttartománya megsértésének relatív időtartamát (d, %) és - az eltérés (pozitív és negatív) négyzetek geometriai középértékét vagy szórását (<5, mm), végül - a Sión hasznosítatlanul lebocsátott vízmennyiségek (vagyis a rendszer túlfolyásainak) sokévi átlagát (T, 10 6 m 3 a" 1) A felsorolt eredmény-mutatók a II. táblázatban utolsó négy oszlopában láthatók. Értékeiknek az S hipotetikus tározótérfogattól való függését - az észlelt 50 éves bemenő-adatsorokkal végzett első hat szimulációs vizsgálat alapján - a 3. ábra szemlélteti. A 3. ábra egyébként a természetes mutatókon alapuló vízkészlet-gazdálkodási döntést megalapozó szimulációs rendszervizsgálat tipikus végeredményeként tekinthető abban az - egyelőre gyakori - esetben, midőn a rendszer működésével szemben támasztott elvárásokat tartalmazó, általános esetben háromdimenziós mátrix (EVM, I. táblázat) egyetlen (egydimenziós) vektorrá fajul el. Esetünkben e vektor összetevői: a felsorolt természetes eredménye-mutatók - közgazdasági és/vagy egyéb megfontolásból - előírt alsó (/?*) és felső (р*'д*, T*) határértékei, a hozzájuk tartozó valószínűségekkel. Ha példánk esetében az utóbbi valószínűségek mindegyike P = 100% lenne, akkor R* = 85%, ű* = 10%, <5* = 30 mm és T* = 310 10 6 m 3 a l határértékek (elvárási vektor-összetevők) előírása esetén a Balaton-vízgyűjtőben kb. S = 75 106 m 3 össztérfogatú vízhasznosítási tározókat kellene létesíteni (II. táblázat, 3. ábra).
