Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: Összesítő vízmérleg és szimulációs rendszermodell

378 Domokos Miklós A vízkészlet-gazdálkodási döntés-előkészítés munkaeszközeiről ill. azok egymás közötti kapcsolatairól az 1. ábra ad áttekintést. Az ábra az összesítő vízmérleg külön­böző válfajainak szakirodalmáról is tájékoztat, továbbá érzékelteti, hogy - a szimulációs rendszermodellek alapvető elemei összesítő vízmérlegek és - a vízgazdálkodási hossz-szelvény csakis rögzített (statikus) fejlesztési szintre és de­terminisztikus (periodikus) vízigény-időfüggvény feltételezésével szerkeszthető. 2. A vízgazdálkodási rendszerek méretezésének alapelvei 2.1. A vízgazdálkodási rendszer fogalma Vízgazdálkodási rendszeren általában egy meghatározott területen (valamint az ehhez tartozó földkéreg-darabban) meglévő természetes vizek, a vizekkel szemben igényt támasztó (azokat hasznosító vagy ellenük védekező) emberi tevékenységek ill. létesítmények, valamint az igények kielégítésének biztonságát fokozó vízügyi létesít­mények és intézkedések koordinált együttesét értjük. Amennyiben az adott területen jelentkező emberi tevékenységek, ill. létesítmé­nyek csak a vizek hasznosítására szorítkoznak és nincs közöttük olyan, amely a véde­kezést szolgálja, vízgazdálkodási rendszer helyett - szűkebb értelemben - vízkészlet­gazdálkodási rendszerről beszélünk Előfordul az is, hogy egy - általánosan értelmezett - vízgazdálkodási rendszeren belül vizsgálati-módszertani szempontból lehetséges vagy akár célszerű különválasztani a vizeket hasznosító és az ellenük védekező tevékenységeket. A különváalsztás eredményeként ka­pott két alrendszer közül a vizek hasznosítását magában foglaló alrendszer vízkészlet-gaz­dálkodási rendszer lesz, amely a másik, vízkár-elhárítási alrendszertől nem területileg, ha­nem funkcionálisan válik el. A két alrendszer között azonban áltlaában kölcsönhatások állnak fenn, amelyek a vizsgálatok folyamán többnyire csak nehézkesen és pontatlanul kö­vethetők s épp ezért sokszor kérdésessé teszik magának a szétválasztásnak a célszerűségét. 2.2. A vízgazdálkodási rendszernek és elemeinek elhatárolása A vizek természetes körforgásának, valamint az ember gazdasági tevékenységé­nek időbeli és térbeli folytonossága miatt egy önálló egységként kezelendő vízgaz­dálkodási rendszer kiválasztása mindig valamilyen többé-kevésbé önkényes döntés eredménye. A terület ill. földkéreg-darab célszerű körülhatárolásával sokszor elérhető, hogy ennek az önkényességnek a hatása a kiválasztott vízgazdálkodási rendszer szempontjából elhanya­golható legyen. Más esetekben a szomszédos vízgazdálkodási egységekkel való kölcsönös kapcsolatok számszerűsítésével és a vizsgálatokban való figyelembevételével zárható ki az önkényes elhatárolás hatása. Hasonlóképpen csakis önkényes lehet az a döntés is, hogy a már elhatárolt víz­gazdálkodási rendszer - sokszor térben is folytonosan változó - összetevőit hogyan

Next

/
Thumbnails
Contents