Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: Összesítő vízmérleg és szimulációs rendszermodell

Vízügyi Közlemények, LXXIV. évfolyam 1992. évi 4. füzet ÖSSZESÍTŐ VÍZMÉRLEG ÉS SZIMULÁCIÓS RENDSZERMODELL DR. DOMOKOS MIKLÓS Azokon a területeken (pl. országban, országrészen, vízgyűjtőn) ahol nincs és belátható időn belül nem is lesz szükség arra, hogy a vízhasználók üzemét a hasznosítható vízkészlet mennyiségének vagy minőségének elégtelensége miatt bármikor is korlátozzák, ott a területen nincs szükség vízkészlet-gazdálkodásra. A vízellátási nehézségek első (természetesen csak szórványosan) jelentkezésekor - pontosabban: már akkor, amikor jelentkezésük rövidesen várható - megelőzésük ill. ésszerű mérséklésük érdekében meg kell kezdeni a vízkészletekkel való tervszerű gazdálkodást: a hasznosítható vízkészletek és a társadalom vízigényei mennyiségi és minőségi jellemzőinek térbeli és időbeli összehangolását (Szesztay 1978). 1. A vízkészlet-hasznosítás szintjei és munkaeszközei A vízkészletekkel való tervszerű gazdálkodás kezdeti szakaszán - amelyet külterjes vízkészlet-gazdálkodásnak nevezhetnénk - a terület célszerűen kiválasztott részeire ill. vízfolyásaira, valamint jellemző (mértékadó) időpontokra ill. fejlesztési állapotokra felírt összesítő vízgazdálkodási mérlegek, valamint vízgazdálkodási hossz-szelvények alapján lehet a mindenkori helyzetet megítélni és a vízkészlet-gazdálkodás egyensúlya ill. arányos fejlesztése érdekében szükséges intézkedéseket megtervezni. A külterjes vízkészlet-gazdálkodás ezen egyszerű munkaeszközeinek az eredményes alkalmazását az teszi lehetővé, hogy a fejlődésnek ezen a szintjén a vízhasznosítás művei többnyire még elkülönülten, a helyi feltételekhez alkalmazkodva, sok esetben csak egyedi érdekeket szolgálva jönnek létre és működnek. Nagy tározások és átvezetések még nincsenek, vagyis a terület egyes részeinek (egyes vízfolyásainak), valamint az egymást követő időszakoknak a vízgazdálkodása még gyakorlatilag független egymástól. A középeurópai országok közül Csehszlovákiában, az NDK-ban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában az országos távlati terveken alapuló, intézményes vízkészlet-gazdálkodást lényegében az 1950-60-as évtizedben kezdték el. Ezeknek az országoknak a vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatában eddig az említett egyszerű munkaeszközöket: az összesítő vízkészlet-vízigény-mérlegeket és a vízgazdálkodási hossz-szelvényeket alkalmazták (Filotti 1964, Domokos 1965, Tylko-Pposzwa-Filipkowski 1965, Csermák 1968, Dégen 1969, VRV 1970). E munkaeszközök célszerű, egységes módszertanának kialakításával egyes nemzetközi szervezetek vízügyi testületei is foglalkoztak és foglalkoznak (KGST-WÉ 1970, EG В 1973). A kézirat érkezett: 1992. Dr. Domokos Miklós oki. mérnök, oki. alk. matematikus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidrológiai Intézetének tud. főmunkatársa.