Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Csermák Béla: A vízkészlet-gazdálkodás fejlesztése Magyarországon Sajó Elemértől napjainkig

A vízkészlet-gazdálkodás fejlesztése Magyarországon ... 359 - Az összesítő vízgazdálkodási mérleg a legegyszerűbb és a legáltalánosabban használt típus. A többi mérleg-típus is ebből épül fel. Jellemzője, hogy a vizsgált területre és a vizsgálati időszakra vonatkozóan egyetlen érték jellemzi a készletet és egy másik az igényt. - A vízgazdálkodási hossz-szelvény olyan grafikon, mely egy vízgyűjtőterület összesítő mérleg-karjainak (vagy bármely kiegészítő paraméterének) mennyiségi (és/vagy minőségi) jellemzőit mutatja. - A vízgazdálkodási idősor az igények és készletek mértékadónak tekintett folyamatos idősorainak egybevetése és elemzése. Fontossága különösen tározásos gazdálkodás esetén mutatkozik meg. A módszer lényege az I. táblázatban közölt példából kitűnik. - Modellekre olyan intenzív vízgazdálkodási rendszerek kialakításakor van szükség, amelyek a tanulmányozott terület vízgazdálkodását logikus időbeli és térbeli rendszerként fejezik ki, ahol az alkotóelemek közötti összefüggések megfelelnek az ésszerű határfeltételeknek. A jelenleg ill. az eddigiekben használatos modellek az összesítő mérlegen alapulnak; a szükségszerű egyszerűsítések ellenére bonyolultak (Kardos 1981, Domokos 1987). 3.4. Következtetések a mérleg alapján A jelenlegi és a jövőbeli mérleg eredményei (mutatói) meghatározhatják, de legalább is megalapozhatják a követendő vízügyi politikát (Csermák 1968). Elsősorban természetesen azokat a területeket vizsgálják, amelyeknek a mérlege deficitet mutat. Passzív mérleg esetén a hiány kiküszöbölésére szolgáló tennivalókat kell meghatározni, - figyelemmel a következő főbb lehetőségekre: - a gazdaságosan kiépíthető tározási lehetőségek kihasználása; - vízátvezetés szomszédos területekről; - vízfolyások csatornázása; - egyes kritikus időszakokban a felszíni és a felszín alatti vizek kombinált felhasználása; - a vízigények kritikai felülvizsgálata és víztakarékos technológiák alkalmazása; - a szennyvizek fokozottabb tisztítása; - a szennyvizek tározása és szakaszos lebocsátása; - a mezőgazdasági vízhasznosítás fejlesztési előirányzatainak redukálása; - a vizek ismételt és többszörös felhasználása, a vízhasználatok közötti együttműködés fejlesztése (!); - nagy vízigényű, kevéssé gazdaságos, különleges üzembiztonságot követelő ipartelepeknek a területről való áttelepítése, ill. odatelepítésének megakadályozása stb. Aktív mérleg esetén a tartalékok célszerű felhasználására kell törekedni. A vízügyi politika (műszaki, igazgatási, jogi) szabályozások és gazdasági ösztönzések segítségével szorgalmazhatja a megfelelő eljárás alkalmazását.