Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXIV. évfolyam 1992. évi 3. füzet KÖNYVISMERTETÉS MAROSI SÁNDOR-SOMOGYI SÁNDOR (SZERKESZTŐK): MAGYARORSZÁG KISTÁJAINAK KATASZTERE I-II. Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézet (MTA FKI) 1026 oldal, 230 ábra, egy térképvázlat melléklet és bibliográfia. Budapest, 1990. A kiadvány hazánk 230 kistájának természeti viszonyait mutatja be. A tájleírások tartalmazzák a tájak kiterjedésére, domborzati-, földrajzi-, éghajlati-, vízrajzi-, növényzeti- és talajviszonyaira vonatkozó legfontosabb tudnivalókat, valamint egy tájtipológiai összefoglalást, amelyben a természeti adottságokon kívül a táj egyes társadalmi vonatkozású értékelése is szerepel. A területi eligazodást egy helynévjegyzék segíti elő. A többéves összeállítási munkát 10 fős szerzői közösség végezte a szerkesztők vezetésével. Az adatok túlnyomó része különböző kiadványokban ugyan már szerepelt, de ilyen kistáji csoportosításban újszerű és gyakorlatilag nagyon jól hasznosítható. Ki kell emelni a számszerű adatok szerepeltetését, bár ebben a tekintetben a talajtani adatok kissé túltengenek. Más adatok viszont táblázatos formában jobban érvényesültek volna (pl. éghajlati). A tájhatárok megvonásán felismerhető a geomorfológiai szemlélet. De ez nem elég következetes, s emiatt szubjektív elemek akadnak szép számmal, különösen azon községek esetében, amelyek területén gyakorlatilag kettévágja valamelyik tájhatárt. Példaként említhető Hegykő község, amely a „Fertő-medence" nevű kistájnál szerepel. A község területének azonban jelentős déli része az „Ikva-sík" nevű kistájra esik. Ott Hegykő nem szerepel. így keletkezett az a helyzet, hogy a hegykői termál kút a Fertő-medencénél szerepel, holott ez a kút gyakorlatilag (morfológiailag és geológiailag) az Ikva-sík területére esik. Vízrajzi szempontból sem mindig indokolhatók a jelenlegi határok (pl. a Rábaköz kettéosztása stb.), de ez nem egy ilyen összeállítás, hanem a részletkutatás témája- , Általában a vízrajzi anyag talán több táblázatot, számadatot kívánt volna, de megállapítható, hogy így is egyedülállóan sokrétű képet kapunk az egyes tájakról. A vízrajzi anyag más szemléletű közlése úgyis az ábraanyag közlésének szükségletét veti fel. A kizárólag szövegre támaszkodó közlési mód rendkívüli módon megnehezítette a szerkesztést. Az összefüggések, egymásrahatások, a tájelemek egymáshoz való viszonya tekintetében igen nagy mértékben emelte volna a megértést egy bőséges ábra-anyag. Igaz viszont, hogy terjedelemben talán megduplázta volna a kiadványt. Mindezeket nem leértékelésképpen említjük meg - hiszen a kész mű önmagáért helyt áll - hanem figyelmeztetésül a következő kiadás számára. Nézetünk szerint a