Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A párizsi C'hoisy-le-Roi ivóvíztisztító telep 343 - Matemetikai modellek, melyek egyrészt a biomassza viselkedését írják le és melyek meghatározzák a kezelhetőségi határokat, másrészt a törésponti klórozás bevezetését segítik. - Érzékelők beiktatása a tisztítási láncba. - Egy döntést elősegítő rendszer alkalmazása az egész rendszer kezelésére, a tisztítási folyamatok vezérlésére, valamint a műtárgyak kormányozhatósága céljából különböző forgatókönyv együttesek javaslatát a vezérlőrendszer számára avégett, hogy a termelt víz minőségét folyamatosan garantálni lehessen. 1.7. Ozonizálás A szűrt víz egy második ózonizáláson megy át, melynek célja egy erőteljes fertőtlenítés, a víz ózonigényének biztosítása és egy 0,4 g m~

3 üledék képzése 4 perc alatt. Ezzel egyidőben az ózon a szerves anyagokat oxidálja, amivel számos szerves anyagot biológiailag elbonthatóvá tesz a következő aktívszén szűrőben jelenlevő baktériumok számára. Az ózon képes az oldott molekulák roncsolására a szag és íz kiküszöbölésére, valamint az oldott szervesszén anyagok roncsolására, legyenek azok biológiailag közvetlenül, vagy nem roncsolhatóak. Az ózon ezeket átalakítja és az aktívszén szűrőkön megtelepedett baktériumok számára kiküszöbölhetőekké teszi. Alkalmazását a nyersvízben megjelenő mind több szennyezőanyag indokolta, ezek között találhatóak a gyomirtószerek a triazinek családjából. Kezelésükhöz kettős oxidálást végeznek hidrogénperoxid és ózon alkalmazásával. Ez a fajta oxidálás rövid életű, de jól oxidálható gyököket hoz létre. A hidrogénperoxidot egy recirkulációs rendszeren át az ózonizáló kamrába juttatják. Az ózonizáló berendezést 1968-ban helyezték üzembe a végklórozás helyettesítésére, azonban azóta többször módosították, jelenleg közbenső lépcsőként iktatódott be a homokszűrők és a szénszűrők között. Az átlagos kezelési igény 2 g m 3-re tehető, ami peszticidek jelenlétében 4-5 g m 3-re is megnövekedhet. Az ózonizáló medencék száma 8 db, melyből az utolsó kettőt 1981-ben helyezték üzembe, 4 kamrából állnak és az első kettőben lapos, porózus elosztófejek biztosítják az ózonnal dúsított levegő kifuvatását, teljesítőképességük 4200 m

3 h"

1 és 5000 m

3 h 1 között változik. Ezt követően átemelő szivattyúk továbbítják a vizet az aktívszén szűrőkre, a szivattyúk változtatható fordulatszámúak, 10 m emelő magassággal 6250-12 500 m

3 tv

1 vizet szállítanak. 1.8. Aktívszén szűrők A szemcsés „Picabiol" típusú aktívszén szűrők (21 db), a szerves molekulák adszorpciójának kapacitásán túl, képesek a heterotróf baktérium populációk kedvező megtartására és az ózonizálási fázisban képződött oldott szervesszén termékek biológiai lebontására. 1.9. Biológiai kezelők A segédberendezésen végzett előzetes kutatásokat követően felépítettek 12 speciális aktívszenes biológiai kezelőből álló egységet. Ezeket 1989-ben helyezték üzem-