Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

340 Bardóczy Lajos matikus rács előtti és utáni nyomáskülönbség kapcsolással. A rácsszemetet a rácsok előtt elhelyezett tartályok fogadják, amelyet a továbbszállítást is szolgálják. A rácsokat követően a nyersvizet szalagszűrők fogadják (6 db) 4 m-V

1 egyenkénti kapacitással. A szűrőnyílás 5 mm, előtte és utána a vízszintkülönbség 100 és 150 mm között változik, a megszakítási szinthiba 5 mm. Innen gyűjtő galériába kerül a víz, ahonnan szivattyúk viszik tovább. A nyersvíz szivattyúzását úgynevezett tápszivattyúk végzik és három db 1800 mm átmérőjű vezetéken keresztül három előtisztító láncot táplálnak. 1.2. Előózonizálás Az előózonizáló medencék egy erre a célra létesített tápszivattyú-gépház mellett találhatók. Három különálló láncnak biztosítanak utat. Egyenkénti teljesítményük 17 000 m

3 h

1. Az ózonnal telített levegő olyan keverőkbe kerül, amelyek a teljes vízmennyiséget szállítják. Ezekbe a víz elosztócsatornából keverő centrifugális lapátok által hajtva kerül szűkítőnyíláson át a 3 m-es függőleges elhelyezésű keverőcsőbe (lánconként 12 db) úgy, hogy a szűkületi vákuum szívja be az ózonos levegőt, amely 4 m s"

1 sebességgel szállítja a medence aljára, ahonnan a telített víz a tárolt vízoszlopon át további keveredés közben jut a túlfolyóra, hogy azt követően előtisztításra kerüljön. A tartózkodási idő: 4 s a leszálló és 180 s a felszálló ágon. Az alkalmazható legnagyobb ózon mennyiség 0,8 g m3 és függ a keverőfejen átmenő hozamtól 0,931,0 m

3 h"

1, az elosztócsatorna és a medence vízszintkülönbségétől (ami függvénye az érkező vízhozamnak és a működtetett keverőlapátok számának). A levegőben található ózon töménység 12-20 g m"

3 a generátornál felhasznált teljesítménytől függően. A keverőterek fölött összegyülekező ózonmaradékos levegőt ventillátor szívja fel és nyomja rá a termikus megsemmisítőre (2. és 3. ábra). A klórnak ózonnal való felcserélését indokolja: - egészségügyi szempont: az ízlelhető szervesklór származékok elkerülése; - tisztítási szempont: a nitrifikáló baktériumok felhasználása az ammónia eltávolítására. Az ózon a klórtól eltérően nem képez melléktermékeket és elősegíti az oldott oxigén fennmaradását, ami rendkívül kedvező a nitrogén baktériumok fejlődése tekintetében. Egyéb előnyös hatásokat is megállapítottak a kísérleti lánc működésekor és igazolták az eljárás eredményességét: Elsősorban a tisztulási folyamat javulását lehetett kimutatni: a szerves anyagok oxidációja az ózon hatására a destabilizált kolloidok keletkezését gyorsítja. Az ózon a koaguláció katalizátoraként működik: a megtisztult víz zavarossága a pelyhesítést és az ülepítést követően sokkal kisebb. Bizonyos körülmények között a koagulálószer igény is lecsökken, megnövekszik a szűrési ciklusok ideje, csökken a víz- és energiaigényes visszamosatások száma. Másodsorban az oxidáció ilymódon kevesebb, mint klórozás esetén, az ózon elősegíti a biológiailag degradálható oldott szervesszén jobb kicsapódását a tisztítási folyamat későbbi szakaszában, pontosabban az aktívszénen történő szűréskor az úgynevezett második tisztítási lépcsőben. Az ózon oxidációs hatása végülis az algák biológiai membránjaiban zajlik. Mivel ez felúszásukhoz vezet, az ózonizáló medencék elmenő szakaszán speciális búvárszivattyú (Neufar típus) végzi a lefölözést.