Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Vízügyi Közlemények, LXXIV. évfolyam 1992. évi 3. f ilzet FOLYAMI VÍZLÉPCSŐK MŰTÁRGYAINAK TÁJBA ILLŐ KIALAKÍTÁSA DR. PAPP GÁBOR és DR. ZSÁMBOKI LAJOS Az 1910-es évek második felétől, miután egyrészt Oskar v. Miller (1855-1934) bajor mérnök munkássága nyomán már megoldódott a villamosenergia táwezetésének a kérdése, másrészt Victor Kaplan (1876-1934) osztrák származású brünni professzor a róla elnevezett állítható járó- és vezetőlapátú turbinát felfedezte és kifejlesztette, világszerte megindult a sík\'idéki nagy folyók energiakészletének a kihasználása (Mosonyi 1952, Andai 1959). A Duna energiájának a hasznosítására 1919-1985 között 37 db vízerőtelepet építettek 5420 MW összteljesítménnyel, amelyek éves átlagban kb. 30 400 GWh villamosenergiát termelnek ( Donau-Strom 1973). Ausztriában 1988. december 31-ig 86 db 5 MW-nál nagyobb teljesítményű vízerőtelepet építettek, amelyeknek összteljesítménye 3920 MW és évenként átlagosan 21 300 GWh villamosenergiát termelnek. Ez Ausztria 1988. évi villamosenergia felhasználásának 75%-a (Rescher 1991). A vízgépészeti feladatokkal egyidejűleg új építőmérnöki feladatok is jelentkeztek. Meg kellett oldani a vízlépcsők beton és vasbeton műtárgyának az alapozását, a nagyméretű mozgatható elzárótáblák szerkezeti és áramlástani kialakítását, a mozgatását, a hajózsilip kapuszerkezeteinek a kialakítását, a zsilipkamrák töltését és ürítését. A folyami vízlépcsők többségénél a vízlépcső három fő műtárgya a mederben közvetlen egymás mellett van elhelyezve. Ezeknek a műtárgyaknak az egymáshoz viszonyított alaprajzi és magassági elhelyezésében az elmúlt 60 évből számos példát találhatunk (Kertai 1968, Mosonyi 1952, Rescher 1991). Az elmúlt 60 évben végrehajtott elhelyezési és szerkezeti változtatásokra mutatunk rá az üzemelő dunai és tiszai vízlépcsők kapcsán, amelyek a műszaki paraméterekjavításán felül az egyes műtárgyaknak és ezzel együtt a vízlépcsőknek a természetes tájba történő harmonikus beillesztését is lehetővé tették 1. Л hajózsilipek áthelyezésének előnyei A Dunán megépített kachleti vízlépcsőnél (/. ábra) de még az 1954-59 között épült ybbs-persenbeugi vízlépcsőnél is (2. ábra) a hajózsilipet a duzzasztóműtől és a vízerőteleptől a vízfolyás irányába (gyakorlatilag az alvízi részben) helyezték el. Az 1958 után épített vízlépcsőknél a hajózsilipet a duzzasztómű és a vízerőtelep fölé, a felvízbe helyezték, ami egyéb előnye mellett lehetővé tette a vízlépcsőnek a természetes tájba történő kedvezőbb beillesztését is (3-4. ábra). A kézirat érkezett: 1992. V. 22. Dr. Papp Gábor oki. mérnök, oki. alkalmazott matematikus, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) egyetemi adjunktusa. Dr. Zsámboki Lajos oki. mérnök, c. egy. docens, az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat (OVIBER, Budapest) vezérigazgatója.
