Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
3. füzet - Vörösmarty, C. J.-Moore, B. (III.): Osztott paraméterű vízmérleg és folyami transzportmodellek a globális éghajlatváltozások vizsgálatához
308 Vörösmarty, С. J. és Moore, В. adataiból kigyűjtött vízhozam idősorokkal vetettük egybe. Négy szelvényt az Andokban jelöltünk ki, ahol az éles éghajlati különbségek és az összevetett vízfolyáshálózat korlátozta a vízszállítási modell hatákonységét. Két Andok-beli szelvény esetén a kapcsolódó vízgyűjtőterületek mérete sokkal kisebb volt mint egy 1/2° x l/2°-os területelem. Ennek megfelelően a modell kevéssé bizonyulhatott hatékonynak. Viszont a fennmaradó hat nagyobb részvízgyűjtő jellemző szelvény esetében a modell jobb hatékonyságot mutatott ott, ahol az árhullám-transzformáció is kifejezettebb, és hosszabb észlelt idősorok álltak rendelkezésre. Éves átlagban az Obidos, Araguaia, Porto Nációnál, Itupiranga, Xingu és Madeira szelvényekre számított vízhozamok a megfelelő észlelt vízhozam-idősoroktól sorrendben 1, 3, 6, 18, 28 és 33%-kal tértek el (5. ábra). Az évesnél rövidebb időszakokra számított vízhozamok időbeli eloszlása minden észlelőhelyre jó egyezést mutatott. Habár abszolút értelemben viszonylag kisebb időeltolódások is nagy vízhozam eltéréseket okozhatnak. Minden szelvénynél megfigyelhető a vízszállítási modell tendenciája, hogy alulbecslést ad a kisvízi időszakban. Ez a hatás azzal is összefüggésbe hozható, hogy a vízmérlegmodell szerkezete olyan, hogy aszályos időszakban nem teszi lehetővé a záporcsapadékból származó lefolyás képződését. A nagyvízi időszakban a szimuláció hatékonysága változatosabb képet mutat. A legjobb eredmények összességében az Obidos-i szelvényre a lefolyás időbeli eloszlása és nagyságrendje is jól követi az észlelt vízhozam-idősort. Az Araguaia-i szelvénynél is jól egyezik az észlelt értékekkel a szimulált vízhozam-idősor, viszont a csúcs késik a tényleges értékhez képest. A Madeira-i szelvény számított idősorának menete egyezik az észlelt értékekkel, viszont a modellel kapott vízhozam értékek rendre alacsonyabbak az észlelteknél. Avízszállításmodell szolgáltatta vízhozam-idősorok alakja a többi szelvényben - Xingu, Itupiranga és Porto Nációnál kevésbé pontos egyezést mutat, viszont figyelembe véve a rövid észlelési idősorokat (1967-79) az összehasonlítás önmagában is félrevezethető lehet. A vízszállításmodell eredményei és az észlelt vízhozamok közötti legnagyobb különbségek az árhullámcsúcsoknál jelentkeznek. Porto Nációnál esetén ez pusztán időbeli eltérést jelent, de a Xingu és Itupiranga szelvények esetén a számított évi vízhozam túlbecslése következtében is különbségek álltak elő (5. ábra). Az eltérések kiküszöbölhetők, ha más paramétereket választunk az egyes részvízgyűjtőkre a vízmérlegmodellben a vízszállításmodellben, vagy mindkettőben. Tekintettel arra, hogy nem állt rendelkezésre az egész vízgyűjtőt lefedő részletes adatállomány, ezért kísérletet sem tettünk a paraméterek újrakalibrálására. A modellel végzett további elemzés a hosszabb időszakra vonatkozó éghajlati viszonyoktól és a természetes növénytakaróból indul ki; az észlelt vízhozam-idősorokat befolyásolják a bekövetkező földhasználat változások ( Gentry-Lopez-Parody 198Ü). Az eredmények jellemzik az egyesített vízmérleg vízszállításmodell algoritmusához tartozó területi felbontóképességet és az adathiányból eredő korlátokat. Ennek ellenére az Amazonas/Tocantins folyórendszer nagyobb állomásaira a vízmérleg vízszállításmodell kitűnő becslést ad az észlelt havi vízhozamokra. A hat vízhozam-idősorra (5. ábra) szignifikáns összefüggést találtunk az észlelt és a számított vízhozamértékek között, (a kapcsolati egyenes meredeksége = 1).
