Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

3. füzet - Vörösmarty, C. J.-Moore, B. (III.): Osztott paraméterű vízmérleg és folyami transzportmodellek a globális éghajlatváltozások vizsgálatához

304 Vörösmarty, С. J. és Moore, В. Az illesztett modell jelzi, hogy a kombinált vízmérleg/vízszállításmodell szerkezete milyen mértékben képes a térség vízrajzi szabályszerűségeinek reprodukálására. A vízszállításmodell kezeli a hidraulikai változásokat, így az átvezetések és a folyók töltésezésének következményeit (Vörösmarty-Moore 1989), bár az ilyen hatások a vizsgált időszakban nem igazán jellemzőek az Amazonas térségében. A szabályozott rendszerek modellezése hasonló a szabályozás nélküli folyórendszerekre kifejlesztett megközelítéshez. A megfelelő topológia meghatározása mellett a tömegmérleget és áramlási egyenleteket is megadjuk. A forrás/nyelő kategóriákat viszont módosítani kell, hogy a vízhasználatként és tározásként jelentkező mesterséges beavatkozások is kezelhetők legyenek. Az ilyen típusú információ bekapcsolása bármely földrész léptékű modell esetén nagyon nehéz kihívást jelent az adatkezelés területén. 2. Eredmények 2. 1. A vízmérie

gmodell: Dél-Amerika általános hidrológiai sajátosságai A vízmérlegmodell minden területelemre meghatározza az éves közepes, valamint az évesnél rövidebb időszakra szóló U, R és ET idősorokat. Minden ilyen területelemen alapuló számítás a földrajzi helymeghatározással párhuzamosan leírja DélAmerika földrész léptékű hidrológiáját. A vízmérleg modellel körülbelül 5750 területelemre végeztünk számítást. A földrész nagyobb részét évente egy nedves (P -I- M

s > ET

0) és egy száraz (P + M

s < ET

0) évszak jellemzi. A tipikus évi menet az volt, hogy a vízkapacitás értékét a talajnedvesség legalább az év egy hónapjában elérte a 11,73 • 10

6 km

2 területen. A hóeséssel jellemezhető területek (0,76- 10

6 km

2) is ebbe a kategóriába tartoznak. A vízkapacitás értékét a talajnedvesség soha nem érte el 4,14 • 10° km

2-en. Ezen belül több területen (összesen 2,35 • 10

6 km

2-en) az egész év során minden hónap állandó aszályt mutatott. E területen Thomthwaite-Mather (1957) nyomán a talajnedvességet és a lefolyást nullának tekintettük és a csapadék input mennyiségét, hozzáadva az esetleges hóolvadékot is párolgássá transzformáltuk. Más éghajlati övek bonyolultabb éves menettel jelentkeztek: évente több nedves és száraz évszak volt kimutatható. Sokkal kisebb területeken (0,29- 10

6 km

2 a vízkapacitás értékét két nedves évszakban is elérte a talajnedvesség, egy nedves évszakban érte el 0,40 • 10

6 km

2~en és egyetlen nedves évszakban sem érte el 0,26 • 10

6 km

2-en. A dél-amerikai földrészre kapott területi átlagértékek: csapadék 1697 mm/év; potenciális evapotranszspiráció 1336 mm/év; talajnedvesség 284 mm; „tényleges" párolgás (evapotranszspiráció) 1059 mm/év; lefolyás 619 mm/év. Ezen változók részletes területi és időbeli eloszlását térképen ábrázoltuk (Vörösmarty et al. 1989). 2.2. A vízmérlegmodell: Amazonas/Tocantins folyórendszer A legnagyobb lefolyást kialakító régió az. Amazonas és a Tocantins vízgyűjtőterülete (3. ábra). AL együttes vízgyűjtő évi lefolyás átlaga 1010 mm, az Amazonasé 1080 és a Tocantinsé 560 mm.